Jn 7,40-53. Vita Jézus
származásáról
40Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!«
41Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából jön a Krisztus?
42Nem ezt mondta az Írás: ‘Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?’«
(2 Sám 7,12-16; Mik 5,1)
43És a sokaságban szakadás támadt miatta.
44Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. 45A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« 46A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« 47Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett? 48Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? 49De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« 50Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: 51»Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« 52Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!« 53Azután mindegyikük visszatért saját házába.
44Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. 45A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« 46A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« 47Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett? 48Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? 49De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« 50Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: 51»Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« 52Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!« 53Azután mindegyikük visszatért saját házába.
Ez a jelenet továbbra is a
jeruzsálemi templomban játszódik, a sátoros ünnepen, miközben Jézus
ellenfeleivel küldetéséről vitázik. Az evangélista leírja a különféle
reakciókat, ahogy az emberek Jézus szavait fogadták. Néhányan csodálják és
prófétának ismerik el, mások még azt is elhiszik, hogy ő a messiás. Mindenestre
vita kerekedik közöttük. Az evangélium ugyanis mindig megosztó: vannak, akik
elfogadják, és vannak, akik nem. Ez a megosztottság olykor a szívünkön belül is
jelentkezik: amikor érezzük ugyan e szavak nagyszerűségét, de lustaságból,
kevélységből, vagy azért, mert túlzottan sokat kívánnak, ellenállunk. Azon a
napon a templomban ehhez hasonló vita robbant ki. Jézus szava azonban
olyannyira tekintélyes volt, hogy senki nem mer kezet emelni rá. Ott voltak az
őrök is, akiknek el kellett volna fogniuk. Ám miután meghallgatták, nem volt
hozzá bátorságuk. A farizeusok számon kérték rajtuk, miért nem fogták el
Jézust, amire ők így feleltek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez
beszél”. Isten szava nagy erővel bír. Persze „gyenge” erő, mégis erősebb az
emberek fegyvereinél. Ereje abban van, hogy olyan szeretetet mutat fel, amely
nem ismer határokat, amely arra tanít, hogy jobban szeressük a többi embert
önmagunknál. Soha nem hallottak még ehhez hasonló szavakat. Senki nem tanította
eddig, hogy az igazi boldogok a szegények, az erőszaktól mentesek, a szelídek,
a béke és az igazságosság megteremtői. Az egész evangéliumot ez a szeretet
hatja át. A farizeusok közül egyedül Nikodémus – aki hosszasan beszélgetett
Jézussal – száll szembe a többiek vakságával. A farizeusok azonban őt is
megfeddik. Még az egyértelmű bizonyosság előtt sem adják fel elképzeléseiket.
Csak az tudja kinyitni a szemét és szívét e rendkívüli mester előtt, aki
Nikodémushoz hasonlóan folytonosan hallgatja Jézus szavát.
Előesti imádság
