Boldog Oscar Arnulfo Romero vértanú emléknapja, akit 1980-ban az Eucharisztia bemutatása közben, az oltárnál öltek meg. A Fosse Ardeatine-i mészárlás emlékezete: 1944-ben e napon gyilkoltak meg a nácik 335 embert Rómában.
Jn 11,45-56. Hogy Isten
szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse
45Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne.
46De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett.
47Erre
a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták:
»Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel.
48Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.«
49Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit,
50s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!«
51Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
52és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse.
53Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.54Ezért
Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta
melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a
tanítványaival együtt.
55Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt, hogy megszenteljék magukat. 56Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymásnak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?«
Ez az evangéliumi szakasz
Lázár feltámasztása után következik, és mintegy előkészít bennünket a
nagyhétre, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának megünneplésére. A
főpapok megértették, hogy Lázár feltámasztása annyira rendkívüli esemény, hogy
Jézus mozgalmának megállíthatatlan növekedéséhez vezethet. Akkor pedig az
emberek fölött gyakorolt hatalmuk könnyen darabokra hullhat. Ugyanaz
ismétlődött meg, ami Jézus születésekor, amikor Heródes megpróbálta megöletni
az újszülött Gyermeket, mert attól tartott, hogy aláássa hatalmát. Újra Jézus
haláláról születik tehát döntés. Kaifás veszi magához a szót a főtanács plénuma
előtt, és ünnepélyesen kijelenti: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem
hogy az egész nép elpusztuljon”. Tudtán kívül ugyan, de ezzel megmagyarázta
Jézus – a világ egyedüli üdvözítője – misztériumának legigazabb, legmélyebb
értelmét. Hiszen Jézus halála tényleg ledönti majd a népeket elválasztó
falakat, és a történelem új irányt, új lendületet vehet a nemzetek egysége
felé. A gyűlés tehát ünnepélyesen meghozta a döntést, hogy meg kell ölni ezt a
fiatal prófétát. Jézus ismét visszavonul, ezúttal Efraimba megy tanítványaival.
Az imádság és az elmélkedés ideje volt ez a kis közösség és mesterük számára.
Növekedniük kellett a közösségben, meg kellett szilárdítani a barátság és a
testvériség kötelékeit, és mindenekelőtt növekedniük kellett a mesterük iránti
hitükben. Jézus jól tudta, mennyire fontos, főleg abban a pillanatban, hogy
összegyűjtse a tanítványokat és megszilárdítsa hitüket. Rengeteg energiát
fektetett tanításukba, buzdította őket, hogy tartsanak ki szilárdan a szeretet
útján, legyőzve minden félelmet, akadályt és aggodalmat. Jézus próbált
elrejtőzni, hogy ne verődjön köré tömeg, amely ekkorra már mindenütt felismerte
őt. De az emberek vágytak rá, hogy találkozzanak, beszéljenek vele,
megérintsék, olyannyira, hogy a húsvétra érkező zarándokok közül sokan azért
mentek a templomba, hogy láthassák Jézust. A sokaság vágya, hogy lássa Jézust,
minket is arra hív, hogy ezekben a napokban ne szakadjunk el ettől a különleges
mestertől, aki „csupa jót tett”.
Előesti imádság
