Jn 5,17-30. A Fiú életet ad azoknak, akik hisznek
17Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«
18Ezért
a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a
szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát
az Istennel.
19Jézus
azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet
magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert
amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.
20Az
Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz.
Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.
21Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.
22Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,
23hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.
24Bizony,
bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a
halálból az életre.
25Bizony,
bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a
halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni
fognak.
26Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,
27és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.
28Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,
29és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.
30Én
nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem.
A ma olvasott evangéliumi
rész közvetlenül kapcsolódik a béna ember meggyógyításához a Beteszda-fürdőben.
A farizeusok azzal vádolták Jézust, hogy megsértette a szombatot és ugyanebbe a
bűnbe vitte azt a bénát is, akinek azt mondta, fogja meg az ágyát és vigye
haza. Jézus megvédi magát, s válaszában egyértelművé teszi, hogy az ő tettei
azonosak a mennyei Atya tetteivel: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is
munkálkodom”. Olyan kijelentés ez, amelyről biztosan tudható volt, hogy
botrányt okoz. És valóban, a zsidók vezetői ettől kezdve végleg Jézus ellen
fordultak. Nemcsak a szombat kérdése volt a tét, hanem Jézus kiléte,
istengyermeki mivolta: Ez ugyanis istenkáromló kijelentésnek számított: „Emiatt
a zsidók még inkább az életére törtek, hisz nemcsak hogy megszegte a szombatot,
hanem az Istent is Atyjának nevezte, s így egyenlővé tette magát az Istennel”.
Jézus istenfiúsága egyébként is evangéliumának központi magja, annak az
örömhírnek a központi üzenete, amelyet Jézus hirdetni jött az embereknek. A
farizeusok ellenkezését látva Jézus kijelenti, hogy Isten Fia azért jött az
emberek közé, hogy folytassa az Atya művét. Azért jött, hogy legyőzze a halált
és a gonoszt, és visszaadja az életet azoknak, akik elvesztették. Jézus azt
folytatja a földön, amit az Atya tett a mennyben. Jézus műve a megváltás műve,
amely túlmutat a szombat törvényén. Sőt, ő az örök szombat eljövetelén
munkálkodik, amikor – ahogyan Pál írja – „Isten lesz minden mindenben” (1Kor
15,28). Jézusnak az emberek közötti működése teljes egészében arra irányul,
hogy életet adjon nekik, az igazi életet, amelyet a halál sem tud elvenni.
Ünnepélyesen teszi hozzá: „Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a
halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak.
Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete
legyen önmagában”. Azokra gondolva, akik hallgatják, és akik a jövőben
hallgatni fogják az evangéliumi szót, ezt mondja: „Aki hallja szavamat és hisz
annak, aki küldött, az örökké él”. Jézus nem azt mondja: „örökké élni fog”,
hanem hogy „örökké él”. Aki szívébe fogadja az evangéliumot, már most megkapja
a halhatatlanság magját. Gyengék és bizonytalanok vagyunk, de ezek a szavak
átjárják egész létezésünket és kihúznak a semmi sötét mélyéből, mert a
feltámadott Úrhoz kötnek. Az örökkévalóság már megkezdődött Jézusban, s
mindazokban, akik vele egyesülnek. Aki ebben az életben hallotta Jézus hangját,
újra hallja majd és felismeri, amikor az idők végén megnyílnak a sírok. S akkor
a mennyek országa, amely már benne is élt, kiteljesedik.
Imádság a szentekkel
