Iz 50,4-7; Zsolt 21 (22); Fil 2,6-11; Mk 14,1-15,47
Ma kezdődik a nagyhét, a passió hete. Nagyhét, szent, mert középpontjában az Úr áll. Mert Jézust, ezt a szenvedélyes szeretettel és irgalommal teli embert szemléljük. Ő az, akiről Pál apostol írja a filippieknek: "Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig." Iránta senki sem maradhat közömbös. Jézus szenvedése, akár az emberek gyengesége és fájdalma, nem színházi előadás, amit a távolból figyelhetünk.
Jézus passiója szeretetből vállalt szenvedés. Jézus nem egy törvénnyel alakít át mindet, hanem hatalmas szeretetével. Ő az az ember, akit védeni, óvni, szeretni kell. Nem elég, ha az ember nem csinál semmi rosszat. Nem elég mosni kezeinket és nem dönteni: szeretni kell ezt az embert. Aki nem a szeretetet választja, végül a gonosz cinkosává válik.
Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe. Az emberek mintha megéreznék ezt és köpenyüket eléje terítik, ahogy a keleti szokás megköveteli az uralkodó érkezésekor. Jézus lába elé terítik az ültetvényekről összeszedett zöld olajfaágakat, mintha szőnyeget terítenének elébe. A "hozsanna" kiáltás (héberül annyit tesz: Segíts!) kifejezésre juttatja, hogy az emberek érzik: megváltásra és segítségre van szükségük. Jézus úgy lép be Jeruzsálembe, mint az egyetlen, aki meg tud szabadítani sokféle rabságunkból, aki képes bennünket az emberibb és együttérzőbb élet felé vezetni. Ám arca nem egy hatalmas, erős, sokkal inkább egy szelíd, alázatos ember arca.
A dicsőséges bevonulást követően hat nap telik el, és arca a keresztre feszített, legyőzött ember arca lesz. Ez a virágvasárnap ellentmondása: egyszerre éljük meg Jézus dicsőségét és szenvedését. Jézus királyi méltósággal vonul be a szent városba, ám az egyetlen korona, melyet az elkövetkező órákban a fejére tesznek, a töviskorona lesz. Azok az olajfaágak, amelyek ma az ünnep jelei, pár nap elteltével a halálfélelemtől vércseppeket verejtékező Jézus tanúi lesznek majd a kertben, ahová visszavonul imádkozni.
Jézus nem menekül el. Magára veszi a keresztet és felviszi a Golgotára, ahol megfeszítik. A halál, mely a legtöbbek szemében kudarcnak tűnt, valójában diadal volt: az Úrnak szentelt élet logikus beteljesülése. Igazán csak Isten élhetett és halhatott meg ily módon., önmagáról megfeledkezve, önmagát egészen odaajándékozva másoknak. EGy pogány katona veszi ezt észre. Márk evangélista írja: "Amikor a százados, aki ott állt, látta, hogyan lehelte ki lelkét, kijelentette: " Ez az ember valóban az Isten fia volt" (Mk 15, 39)
Ki érti meg Jézust? A gyermekek. Ők fogadják, amikor belép Jeruzsálembe: "Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába" (Mt 18,3) - mondta Jézus. Ez történik Péterrel. Sírva fakad, akár a gyermek, és kezdi megérteni önmagát. Mi is olyanok vagyunk, mint ő. Péter gőgösen önmagában bízik. "Én nem botránkozom meg soha" - jelenti ki Jézusnak. Jónak hiszi magát. De elalszik, amikor Jézus arra kéri, hogy virrasszon vele egy órát: mintha elvadult, elégedetlen, szomorú és kedvetlen volna. Elalszik, és magára hagyja Jézust. Később pedig ő lesz az, aki kardot ránt. Péter csak magát igyekszik menteni. Elárulja a szeretetet, pedig szüksége van rá. Szégyelli Jézust, a gyengét, a legyőzöttet. Ezek a mi árulásaink. Ám a gonosz következményeit látva Péter sírva fakad. Magába száll. Emlékezik, rádöbben. Gőgre oldódik. Megbánja, amit tett. Ezen a héten váljunk igazi emberekké, akárcsak Péter. Sírjunk, mint a gyermekek, és könyörögjünk bűneink bocsánatáért. Rendüljünk meg a sok szegény ember láttán, akik keresztjeikkel Jézus szenvedésére és keresztútjára emlékeztetnek bennünket. Döntsünk úgy, hogy nem menekülünk tovább, és már nemcsak távolról követjük Jézust, hanem a közelében leszünk és szeretni is fogjuk. Vegyük kézbe az evangéliumot és szegődjünk Jézus társául. Imádkozzunk bizalommal. A kezünkben tartott olajág a béke jele: emlékeztet minket arra, hogy az Úr békét akar, békét ajándékoz. Ez az olajág elkísér minket otthonainkba, hogy emlékeztessen rá, mennyire szeret mindet Isten. Ő a mi békénk, mert neki nincsenek ellenségei, és nem önmagát menti meg. A szeretet legyőzi a rosszat.
Meg akarjuk tanulni ezt a szeretetet? Akarunk a béke emberei lenni, mint Jézus? A szenvedés, a passió az öröm útja. Járjuk végig Jézussal, hogy vele együtt feltámadjunk.
Imádság az Úr napján
