Mt 9,32–38. Az
aratnivaló sok, a munkás kevés
32Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. 33Kiűzte belőle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: »Soha nem történt még ilyen Izraelben!« 34A farizeusok pedig azt mondták: »Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.«
35Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. 36Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. (Ez 34,5) 37Erre így szólt tanítványaihoz: »Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.«
A csodák nemcsak Jézus isteni erejéről
tanúskodnak, hanem jelei annak is, hogy az élet megváltozhat, hogy lehetséges a
gyógyulás, és az is, hogy szívünk megváltozzon. Az evangéliumok szerint Jézus
tanított és gyógyított, és ezzel bízta meg az akkori és mindenkori tanítványait
is. Az egyháznak Jézus arra ad küldetést, hogy hirdesse az evangéliumot és
minden betegségből gyógyítsa meg az embereket. Fontos, hogy elgondolkodjunk
ezen a megbízatáson, amellyel ma az Úr hozzánk is fordul: azon a „hatalmon”,
vagyis hatékony erőn, amellyel az evangélium hirdetése megérinti a szívet és
csodás gyógyítások történnek. Az evangélium elénk hozza a néma megszállott
példáját is, aki a betegségéből adódóan nem tudott beszélni. Jézus visszaadja
neki a beszéd képességét. Jézus valóban együtt érez; ő az egyetlen, aki
megindul a gyengék láttán, aki mások problémáit a sajátjai elé helyezi.
Városaink tele vannak néma emberekkel, akik nem tudják, kivel beszéljenek;
nincs senki, akihez fordulhatnának kérdéseikkel, félelmeikkel, sérelmeikkel.
Elég, ha arra a sok-sok idős emberre gondolunk, akik az évek előrehaladtával
egyre magányosabbak lesznek. Akkor is némák és süketek vagyunk, amikor nincs
senki, aki kérdezzen tőlünk, és megnyissa ajkunkat, ahogyan Jézus tette azzal
az emberrel. Igen, hallgatnunk kell az evangéliumot ahhoz, hogy újra beszélni
tudjunk. Mert gyakran valóban némák vagyunk, mert a szavaink üresek. Aki
megengedi, hogy szívét megérintse az evangélium, újra tud beszélni, imádkozni,
dicsérni, megbocsátani és a másik embert hibáitól megszabadítani is. És a
Jézust körülvevő tömeggel együtt mi is hangosan álmélkodhatunk: „Ilyen még nem
történt Izraelben!” Ám Jézus folytatja küldetését és vele együtt mi is arra
kapunk meghívást, hogy vele együtt járjuk városaink utcáit és tereit. Ha
szívünkben az ő együttérzése él, képesek vagyunk „csodákat”, a könyörületesség
csodáit véghezvinni. Jézus együttérzése felnyitja szemünket, és látnunk engedi
a szegényeket és a gyengéket, hogy lehajoljunk hozzájuk és részvéttel
közeledjünk világunk e „tömegei” felé, akik olyanok, mint „a pásztor nélkül a
juhok: elcsigázottak és kimerültek”. Jézus is így folytatja: „Az aratnivaló
sok, a munkás kevés.” Kérnünk kell az Atyát, hogy küldjön irgalmas munkásokat.
És fedezzük fel, hogy az Úr minket is munkára hív meg mindazokért, akik az
erőszak, a magány, a szomorúság a háború és a szegénység prédájává válnak.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
