Július 23., hétfő

Szent Antalra és Szent Teodózra, a kijevi a barlangmonostor alapítóira (†1073), és az orosz és az ukrán szerzetesség atyjaira emlékezünk. Az ukrán és az orosz keresztények emléknapja.

Mt 12, 38–42. Jónás próféta jele

Imádság a szegényekért

38Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki: »Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.«
39Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét.
40Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel, úgy lesz az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.
(Jón 2,1) 41A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.
(Jón 3,5) 42Dél királynője föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt, mint Salamon.
(1 Kir 10,1-10)

Hányszor előfordul, hogy az írástudókhoz hasonlóan mi magunk is jelet kérünk, hogy megnyugodjunk és bizonyosságot nyerjünk! Észszerű kérésnek tűnik; tulajdonképpen jogos is. Fülöp is kérte: mutasd meg nekünk az Atyát és az elég nekünk. Alapjában véve teljesen természetesnek tűnhet, hogy hitünkhöz kielégítő bizonyítékokra, világos jelekre van szükség, amelyek segítenek a döntésben. A kérés kétértelmű és bizalmatlanságot tükröz. Merthogy hitünkhöz nem elég Jézus összes tettének és szavának tanúságtétele, hanem alapos bizonyítékokat keresünk, amelyek megszabadítanak a választás és a döntéshozatal nehézségeitől. Valójában nemcsak az evangéliumi embereknek, hanem nekünk is számtalan csodával mutatkozik meg az Úr, amelyből világosan láthatjuk jelenlétét – nem azért, hogy meggyőzzön minket, hanem hogy tudatában legyünk az ő és a mi szeretetünk hatalmának. Jézus nem tud más jelet mutatni, mint Jónás prófétáét, azaz a halálának és feltámadásának titkát. Ahogyan Jónást három napig tartotta az Úr a cethal gyomrában, onnan Ninivébe küldte tanítani, így az Emberfia is három napig nyugszik a földben, majd az Atya feltámasztja őt, hogy mindenki megváltója legyen. Ezért ábrázolták igen gyakran a katakombák sírkövein Jónást. Jézust az Isten jelként adta az embereknek, összehasonlíthatatlanul nagyobb jelként, mint ami Jónás volt Ninive számára. Nekünk pedig nehezünkre esik Jézusban hinni, hozzá megtérni, és a szavaira bízni magunkat. Sába királynője hosszú utat tett meg azért, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Nekünk még az is a nehezünkre esik, hogy kezünkbe vegyük és olvassuk az evangéliumot. Ma nem különleges, csodás, ezoterikus jelekre van szükség, hanem az evangélium erős és tiszta hangú hirdetésére, amelyhez a leggyengébbek iránti irgalmas cselekedetek egész sora társul. Jézus ilyen jeleket vitt végbe, és ezzel bízta meg mindenkori tanítványait is. Ez az evangéliumi szakasz minden egyes tanítványt és minden keresztény közösséget faggat: vajon valóban „jelei-e” a szeretetnek és az irgalmasságnak? Jézus folyamatosan egyházára bízza a feladatot, hogy legyen a világ világossága és sója.

Imádság a szegényekért