Bölcs 1,13–15;2,23–24; Zsolt
29; 2kor 8,7.9.13–15; Mk 5,21–43
A Márk
által ábrázolt jelenet meglehetősen mindennapos Jézus nyilvános működése során:
gyógyulást és vigaszt keresők tömege tolong körülötte. A kafarnaumi zsinagóga
egyik elöljárója is utat tör magának a tömegben, közelébe ér és könyörögve
kéri: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és
éljen.” Amikor eljut a teljes reménytelenségig, és nem tudja, kihez forduljon,
Jézushoz megy. És ebben nagyon közel érezzük magunkhoz a zsinagóga elöljáróját:
az elkeseredettségben ez az ember, aki, bár Kafarnaum helyi hatalmasságai közül
való, levetkőzi a vezető büszkeségét, a befolyással járó önhittséget és a
társadalmi helyzetből fakadó magabiztosságot. Térdre borul, és nem szégyell
segítségért könyörögni. Szavai nem hosszú beszédet, hanem egyszerű, drámai
imádságot alkotnak. Jézus nem vesztegeti az időt és rögtön vele tart.
Az út
során esik meg a vérfolyásos asszony gyógyulásának sajátos epizódja. Egy
tizenkét éve vérfolyástól szenvedő asszony, akivel az orvosok semmit nem tudtak
kezdeni, igen kétségbeesett. Úgy gondolja, az egyetlen, aki segíthet rajta,
maga Jézus. Talán félénk, nem akarja, hogy észrevegyék, és úgy tűnik,
semmiképpen nem akar zavarni. Annyira bízik ebben a derék, fiatal prófétában,
hogy azt hiszi, elég csak a köpenye szegélyét megérintenie, hogy meggyógyuljon.
Utat tör magának a tömegben és eléri, hogy megérintse Jézus ruhájának
szegélyét. Ez az asszony úgy gondolja, mindent titokban tesz. És valóban senki
nem is vette észre. Nem így Jézus, aki
„észrevette, hogy erő ment ki belőle”. A tanítványaihoz fordul és megkérdezi
tőlük, ki érintette meg. Jézus
körülhordozza tekintetét, a Jézussal való kapcsolatban nem létezhet anonimitás,
fontos, hogy lássuk, halljuk, megszólítsuk egymást. Az asszony válaszol Jézus
pillantására, és a lába elé borul. Mire Jézus így szól: „Leányom, hited
meggyógyított! Menj békével és maradj egészséges!”. Abban a pillanatban eláll a
vérfolyása: meggyógyult. „Hited meggyógyított!” – mondja Jézus. Az asszony hite
– vagyis a ráhagyatkozása – készteti Jézust, hogy csodát tegyen.
Ez
történik a zsinagóga elöljárója lányának meggyógyításakor is. Amikor elterjed a
kislány halálának híre, mindenki elveszti a reményt, és azt mondják, ne
zavarják tovább a názáreti mestert. Talán Jairus is kezd beletörődni. Jézus
azonban arra inti őt, hogy ne veszítse el a reményt. Mondhatnánk, hogy Jézus a
várakozásain felül teljesíti Jairus kérését: ő azt akarta, hogy a lány
meggyógyuljon a betegségből, Jézus pedig feltámasztja őt a halálból. Mindig ez
történik, ha hittel imádkozik az ember. Jézus így szól az elkeseredett
emberhez: „Ne félj, csak higgy!”. Jairus házához érve a tömeg sírása és
kiabálása láttán Jézus nyugalomra inti őket, mert „a kislány nem halt meg, csak
alszik”. A bibliai nyelvezetben a halál az újraébredésre várakozó elalvást
jelenti. A halottak ezért úgy nyugszanak, mintha aludnának, és várják, hogy az
Úr szava felébressze őket. Így áll Jézus a kislány elé. És ő, az Atya Igéje
hívja: „Lányka, én mondom neked, kelj fel!”. Kézen fogja, és talpra állítja. „A
kislány – jegyzi meg az evangélista – rögtön felkelt, és elkezdett járkálni”:
visszatért az életbe. A halál nem legyőzhetetlen többé, Isten irgalma erősebb.
Mi pedig erre az irgalomra alapozzuk életünket, mint a bölcs ember, aki
sziklára építi a házát.
Imádság az Úr napján
