Mt 12,46–50. Íme az én anyám és testvéreim
46Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele.47Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.« 48Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« 49Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. 50Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.«
A
szinoptikusok mind írnak erről a történésről. Jézus a tömeghez beszél, amikor
anyja és testvérei megérkeznek és szeretnének találkozni vele. Az őt körülvevő
tömeg miatt viszont a rokonok nem tudják őt megközelíteni. Az evangélista
megjegyzi, hogy a rokonok „kint” vannak, tehát nem azok között, akik őt
hallgatják. Ez a megjegyzés nem annyira a térre értendő, hanem inkább a
nyitottságra, hogy hallgassuk őt. Így megtörténhet, hogy olyannyira Jézus
„rokonainak” érezzük magunkat, vagyis az intézmény tagjainak, hogy nem érezzük
szükségét Isten szava hallgatásának, és a felénk irányuló segítségnek. Jézus
azt válaszolja annak, aki azt mondja neki, hogy anyja és testvérei kint várnak
rá: anyja és testvérei azok, akik hallgatják őt, akik „bent” vannak, hogy
hallgassák az evangélium hirdetését. Egy olyan kultúrában, mint a zsidó, ahol a
vérszerinti kapcsolatok meghatározók voltak a vallási hovatartozásban, a
családtagok efféle el nem ismerése meglehetősen meghökkentő volt. Jézus
valójában világosan rá akart mutatni új családjára, amely a tanítványaiból és
azokból áll, akik követik őt és megbíznak benne. A vérségi kapcsolat, a klánhoz
tartozás, a nemzeti hovatartozás, a kulturális vagy származásbeli kötelék
egyáltalán nem meghatározó Isten országában. Sőt, olykor alkalmat adnak a
másoktól való elzárkózásra. Ezeket a kapcsolatokat áthatja Isten szava, amely
megtisztítja őket, hogy ne zárkózottságra és harcra adjon alkalmat, hanem a
testvériségre. Az Isten szava a szívekbe kiáradt Lélek működésén keresztül
tökélesíti és újjá teremti a „természetes” kapcsolatokat. Isten szavának
hallgatásából új család születik, amely sokkal szélesebb és szilárdabb a
természetesnél. A kapcsolatok nem ránk alapulnak, hanem Isten szavára. A
keresztény közösség gyakran az egyetlen család az egyedülállók, a szegények, az
elhagyatottak, a szomorkodók, az üldözöttek számára, amely befogadja és óvja
őket, és arra hivatott, hogy mindenki számára a testvéri élet példája legyen.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
