Mt 11,28–30. Az én igám édes
28Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. 29Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek. (Jer 6,16) 30Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.«
Ez
a pár sor tele van azzal az együttérzéssel, amelyet már hallottunk Jézustól
nyilvános működésének kezdetén. Magához hívja mindazokat, akik megfáradtak, és
akiket az élet terhei nyomasztanak. Gondolhatunk a vámosra, akit meghívott,
hogy kövesse őt; a férfiak és nők kis csoportjára, akik mesterül választották;
a megfáradt és elcsigázott tömegekre, akik végre pásztorra találhatnak; azokra,
akiket a gazdagok erőszakos elnyomása sújt, akiket a háború, az éhezés
borzalmai vagy az igazságtalanság nyomorítanak meg. Mindnyájukhoz szólnak az Úr
gyengéd és gyengéd szavai: „Jöjjetek hozzám, és megkönnyítlek titeket!” Nekünk
is Jézus hangjának kell lennünk, egyházának a világ tömegei felé kell kiáltania
Jézus meghívását, hogy jöjjenek oltalma alá. Vajon próbálom-e én is továbbadni
Jézusnak e szavait az embereknek, akikkel találkozom, az ő alázatosságával és
tapintatával? Ha valaki mástól érkezik hozzánk Jézus hívó szava, vajon
megismételjük-e mi is mások felé, akik számítanak rá? Az emberek általában
kerülik azt, aki fáradt és letört. Magára hagyják, mert félnek attól, hogy
lehúzza őket is a másik problémája, és rögtön a maguk nehézségeire gondolnak. Szeretetünk
által nekünk kell azok enyhülésére lennünk, akiket szenvedés, igazságtalan és
elviselhetetlen életkörülmények sújtanak. A felüdülés maga Jézus: ölelésében
megpihenünk, és Szavából táplálkozunk. Csakis Jézus mondhatja: „Vegyétek
magatokra igámat.” Jézus erről az
igényes és egyben édes igáról beszél, az evangéliumról, amely éppen olyan, mint
ő maga. Az igazi iga a Jézushoz való kötődés.
Csak akkor vagyunk szabadok, ha ahhoz kötjük magunkat, aki kiszakít
minket a szűk kötelékekből, amelyek énünkhöz láncolnak minket. Ezért mondhatja
Jézus: „...tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. Jézus ezt a
két tulajdonságot állítja mindenki szeme elé mint a boldogság útját, amelyet el
kell fogadnunk és tovább kell adnunk. A szelíd és az alázatos szívű ember
megkönnyíti a közelében élők életét szemben azzal, aki fennhéjázó, ingerlékeny,
gőgös és agresszív, aki rosszul él és rosszat cselekszik. „Tanuljatok tőlem!” – mondja Jézus, azaz
legyetek a tanítványaim! Nekünk is erre van szükségünk, de főleg annak a sok
embernek a világban, aki még mindig arra vár, hogy meghallhassa Jézus
meghívását: „Jöjjetek hozzám, és megkönnyítelek titeket!”
Imádság az Egyházért
