Szergej Radonyezsszkíj
szerzetes, a Moszkva melletti Szentháromság lavra alapítójának emléknapja. Emlékezzünk Paul
Schneider evangélikus lelkipásztorra is, aki a nácik buchenwaldi lágerében halt
meg 1939-ben.
Mt 11,25–27. Isten a kicsinyeknek nyilatkoztatja ki magát
25Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. 26Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Ebben az evangéliumi
szakaszban Jézus az Atyához fordul: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy
az okosak és a bölcsek elől elrejtetted ezeket és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.”
Jézus áldja az Atyát és megköszöni neki, hogy országának evangéliumát
megismertette a „kicsinyekkel”. Férfiak és nők kis csoportja áll most előtte.
Kevés tehetős vagy magasan képzett ember van közöttük, többségük halászember,
alacsony származású, nem az előkelőbbek közül való. Ha mégis előkelő ember
közeledik Jézushoz (mint például a bölcs Nikodémus), akkor az illető azt hallja
tőle, hogy „újjá kell születnie”, újra „kicsinynek” kell lennie, máskülönben
nem léphet be a mennyek országába. Mert csakis a „kicsinyeké” a mennyek
országa. „Kicsiny” az, aki felismeri önnön korlátait és törékenységét, akinek
szüksége van Istenre, aki keresi őt, és egész létezését őrá bízza. Az
evangéliumnak mindazonáltal nem célja az „okosak és bölcsek” lebecsülése. Int azonban
azoktól, akik az írástudókhoz és farizeusokhoz hasonlóan gondolkodnak, illetve
akik olyannyira el vannak telve önmagukkal, hogy senki másra, még Istenre sincs
szükségük. Az önelégültség nemcsak Istentől távolít el, hanem könnyen odavezet,
hogy meg is vetjük a másik embert. A tanítvány azonban tudatában van annak,
hogy minden Istentől származik, és Jézustól, aki mindezt kinyilatkoztatta
előttünk. Aligha gondoljuk, hogy éppen mi lennénk ezek a bölcsek és okosak,
akikről Jézus beszél. A gyakorlatban azonban mégis ilyennek bizonyulunk:
szokásainkat és ítéleteinket bölcsnek véljük, melyek nem engednek rácsodálkozni
már semmire; annyira okosak vagyunk, hogy már nem hallgatunk senkire és
elhisszük, hogy mások nélkül is megvagyunk. A hit a kicsinyek ráhagyatkozásában
rejlik, akik nem birtokolnak mindent, ám a szeretet által erősnek érzik magukat
és engedelmeskednek Jézus szavának. A kicsinyek persze nem azok, akik nem
értenek semmit, vagy mindent elhisznek. Csak a bizalom engedi meglátni mindazt,
ami máskülönben láthatatlan lenne. Mindannyian lehetünk kicsinyek: az alázatos
élet tesz azzá, miközben valójában ez tesz minket igazán naggyá. Az Úr
kicsinységünk ellenére azért választott minket, hogy részt vehessünk Isten nagy
álmában, aki maga köré gyűjti a népeket, hogy az Úr dicséretében és békében
éljenek.
Imádság a szentekkel
