Mt
10,7–15. Ingyen kaptátok, ingyen is
adjátok!
7Menjetek és hirdessétek: ‘Elközelgett a mennyek országa!’ 8Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, 10sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.
11Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. 12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! 13Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. 14Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. 15Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
11Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. 12Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! 13Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. 14Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. 15Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
Miután kiválasztotta a tizenkettőt, és rájuk
bízta Isten országa eljövetelének hirdetését, Jézus a továbbiakban az örömhír
tartalmát akarja tisztázni, amelyet azoknak hirdetnek majd, akikkel
találkoznak. Maga Jézus mondja ezt nekik: „Menjetek és hirdessétek: közel van a
mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a
leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki!” Hozzáteszi még,
hogy békéjük szálljon az emberek házára. Lényeges és megmásíthatatlan tartalmi
elem ez a tanítványok számára, de minden idők egyháza és keresztény közösségei
számára is. A tanítványoknak erre a feladatra kell legelőször és leginkább
odafigyelniük. Jézus figyelmezteti őket: ne hagyják, hogy más aggodalmak
uralkodjanak el rajtuk. És felsorolja: ne vigyenek magukkal „se aranyat, se
ezüstöt, se pénzt, se tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot”. Még akkor
sem, ha hasznosnak, sőt szükségesnek látszanak is a küldetésükhöz. Valójában
alattomos módon távol tartják a tanítványokat az evangélium feltétlen
elsőségétől. Gyakorta kellene elmélkednünk ezen az evangéliumi szakaszon, hogy
felfoghassuk az igazi kincset, amelyet Jézus ránk bízott: hogy csakis őbenne
van az erőnk. Nem a szervezeti formáinkban, nem programalkotásainkban vagy
stratégiáinkban. Jézus a békéről mint adományról beszél, amelyet a
tanítványoknak el kell vinniük a városokba, falvakba, az emberek otthonaiba.
Lukács a párhuzamos evangéliumi helyen a békéről mint köszöntésről szól (Lk
10,5). Erre az üdvözlésre a világnak ma különösképpen szüksége van. A világot még most is a sokak életét mérgező
erőszak és konfliktus sújtja. Gyakran éppen az otthonaink, a családjaink nem
lelnek békét, amely az egyedüli lehetőségét nyújtaná a nyugodtabb és boldogabb
életnek. A keresztény közösség feladata, hogy a béke hírnökeként működjön közre
a konfliktusok megoldásában, amelytől nemcsak országok, hanem otthonaink is
szenvednek itt, a mi városunkban is. Jézus úgy küldi tanítványait a világba,
mint bárányokat, mint gyenge, ám békés és békét teremtő embereket. Ez persze
nem megy konfliktusok és szembenállás nélkül. Az evangélium is erre
figyelmeztet: „ha valaki nem fogad be benneteket…”. A befogadás elmaradása és a
visszautasítás azonban nem von le annak érvényességéből, hogy az egyház
egyetlen igazi küldetése nem más, mint hirdetni az evangéliumot, s elvinni a
békét mindenkihez.
Imádság az Egyházért
