Mt 13,24–30. A konkoly
24Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. 25Amíg aludtak az emberek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. 26Amikor kisarjadt a gabona és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. 27Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták neki: ‘Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?’ 28Azt felelte nekik: ‘Ellenséges ember cselekedte ezt.’ A szolgák erre megkérdezték tőle: ‘Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?’ 29Ő azonban azt felelte: ‘Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is.30Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.’«
A példabeszédben szereplő aratás
ura rendkívül különösen viselkedik. Észreveszi, hogy az ellenség konkolyt
hintett el ott, ahol ő jó búzamagot szórt a földbe. Az őt figyelmeztető
szolgáinak ennek ellenére elejétől fogva megtiltja, hogy levágják a gazt. Vajon
miért szab a gazda határt azok buzgóságának, akik csak munkája eredményét
akarják megvédeni? A kérdés elvezet Isten szeretetének misztériumához, amely
túlnő a mi logikánkon. Azt mondhatjuk, hogy ebből a példabeszédből ered a
keresztény türelem: kiszárítja a manicheizmus gonosz – valóban gonosz
gyomnövényét, amely az embereket jókra rosszakra, igazakra és igaztalanokra
osztja. Ez a példabeszéd nemcsak a fenntartások nélküli türelemre hív, hanem az
ellenség tiszteletére is, még akkor is, ha nemcsak személyes ellenségről, hanem
egy szentebb, igazabb ügy, Isten, az igazságosság, a nemzet vagy a szabadság
ügyének ellenségéről is van szó. Megmarad azonban ennek az ellenségnek a titka:
míg mindenki alszik, ő a vetés kellős közepén elveti a viszály magvait, a gazt,
amely megfojtja a jó magokat. A gonosz misztériuma ez, amelyre nem másik
rosszal, hanem a remény erejével, a búza őrzésével kell válaszolni. Kihívás az
is, hogy nagyobb figyelemmel kell virrasztani, nem szabad elaludni, nehogy az
ellenség még több konkolyt vessen a búzaszemek közé. A gazda döntése igen távol
áll a mi logikánktól és beidegződéseinktől: a béke új kultúráját alapítja meg.
Manapság, amikor egyre gyakoribbak a drámai konfliktusok, ez az evangéliumi
szakasz a párbeszédre és a találkozásra hív. Ez a hozzáállás egyáltalán nem a
gyengeség vagy a belenyugvás jele. Nem arról van szó, hogy eltűrjük a rosszat,
hanem arról, hogy a bűnösöket ne pusztítsuk el. Az Úr minden embernek
lehetőséget ad, hogy a szíve mélyén megtalálja Istennek és az ő igazságának
lenyomatát, és így megváltoztassa az életét.
Előesti imádság
