Július 13, péntek


Mt 10,16–23. Az üldözések megjövendölése


16Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. 17De óvakodjatok az emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak majd titeket. 18Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. 19Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok.20Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.
21Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és halálra juttatják őket. 22Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.23Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

Jézus előre jelzi az üldöztetéseket az apostolainak. Az evangéliumi szeretet teljességgel ingyenes és nem vár viszonzást, ellenben összezavarja a világ fejedelmének, a megosztottságnak a művét.  Jézus ezért mondja: „Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé!” A bárányok mindig gyengébbek a farkasoknál. Látszólag örök vesztesek. Ám éppen ez Jézus küldetésének csodája, amelyet ő továbbörökít egyházára. A Törökországban meggyilkolt Andrea Santoro atya mondta: „Micsoda előnyt jelent, hogy mi, keresztények egy fegyvertelen Istenben hiszünk, olyan Krisztusban, aki arra hív, hogy szeressük ellenségeinket; hogy szolgálva legyünk a ház »urai«; hogy az utolsók legyünk azért, hogy elsők lehessünk; olyan evangéliumban hiszünk, amely tiltja a gyűlöletet, a haragot, az ítélkezést, az elnyomást; olyan Istenben, aki báránnyá lesz és hagyja magát megölni, hogy megölje önmagában a büszkeséget és a gyűlöletet; olyan Istenben, aki szeretettel vonz magához és nem hatalommal uralkodik. ”Ezt az előnyt nem szabad elveszítenünk.” Aranyszájú Szent Jánost idézi: Krisztus bárányokat legeltet, nem farkasokat. Ha bárányokká leszünk, győzni fogunk, ha farkasokká leszünk, elveszünk. A keresztények csak a galambok szelídségével és egyszerűségével, szavaikkal és viselkedésükkel állhatnak ellen az önző világnak, és egyedül így leleplezhetik le. Ebből fakad majd az üldöztetés és a szenvedés, és az a próbálkozás, hogy megsemmisítsék a hit igazi tanúit. Mi, akik a harmadik évezredben élünk, azt tanulhatjuk meg az evangéliumból, hogy megérezzük, ha már nem köthetünk kompromisszumot egy olyan világgal, amely el akarja fojtani az Isten Szavát, és el akarja hallgattatni azt, aki tanúskodik róla. Az igazságtalanságok, a leggyengébbek szenvedésének botránya, az élet kioltása, a sok szegényre és néhány gazdagra szakadó világ sebeinek láttán a tanítvány nem hallgathat, még akkor sem, ha tudja, ellenkezéssel találkozik, és életével kell tanúskodnia róla, hogy ő Isten gyermeke és nem a világ fia. Jézus a mai evangélium szavaival bátorít és vigasztal bennünket: „Aki azonban mindvégig kitart, üdvözül.”

A Szent Kereszt imádság