A Santa Maria in
Trastevere-bazilikában a békéért imádkoznak
Maria del Monte Carmelo ünnepe.
Mt 10,34–11,1. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot
34Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot.35Azért jöttem, hogy szembeállítsam
az embert apjával,
a lányt anyjával
és a menyet anyósával:
36saját háza népe lesz az ember ellensége. (Mik 7,6) 37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.
az embert apjával,
a lányt anyjával
és a menyet anyósával:
36saját háza népe lesz az ember ellensége. (Mik 7,6) 37Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. 39Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét énértem, megtalálja azt.
40Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 41Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. 42És aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.«
1Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.
Jézus radikális, mindennél
nagyobb szeretetet kér tanítványaitól. Akkor értjük meg Jézus talán túlzó
kérését, ha hagyjuk magunkat szeretni. Mert ő bárki másnál jobban szereti
tanítványait, jobban, mint saját életét.
Jézus azt mondja, csak akkor tanulhatunk meg mindenkit szeretni, ha őt
mindenkinél jobban szeretjük. Csak az méltó az Úrhoz, akiben ez a szeretet él.
A rövid szövegrészben háromszor is megismétli: „Méltónak lenni hozzám”. De
ki mondhatja, hogy méltó az Úr befogadására? Elég egyetlen tekintetet vetnünk
bármelyikünk életére és szembesülünk tulajdon csekélységünkkel és bűnünkkel.
Jézus tanítványának lenni nem könnyű, nem magától értetődő; nem származás vagy
hagyomány gyümölcse. Az ember nem a születése, hanem a választása révén lesz
keresztény. Jézus tanítványait arra hívja, hogy mindenek felett szeressék őt.
Csak így találják meg életük értelmét.
Ezért mondhatja Jézus: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki
azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” Talán a legtöbbet ismételt mondat
ez (hat alkalommal találkozunk vele az evangéliumokban). A tanítvány akkor
találja meg az életét (a feltámadásban), amikor elveszíti (vagyis feláldozza)
az evangélium hirdetéséért. Mindez teljesen ellentétes a világ felfogásával,
amely arra ösztönöz, hogy az életünket, az időnket, a javainkat és érdekeinket
magunknak tartsuk meg, és ebben lássuk a boldogságot. Ezzel szemben a tanítvány
abban találja meg a boldogságot, ha másokért és nem csak önmagáért él. Emberi igazság ez: csak a másnak adományozott
szeretet válik a sajátunkká. A misszióba küldött tanítványok egyfajta
„kézikönyvének” a végéhez érünk – mert így is nevezhetjük Máté tizedik
fejezetét. Jézus pedig néhány gondolatot fűz az Ő befogadásának kérdéséhez. Azt
mondja: „Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt
fogadja be, aki engem küldött.” A tanítvány méltósága a Mesterrel való
azonosulásból fakad, aki nem saját, hanem Isten szavát hordozza. Jézus
„legkisebbeknek” hívja őket. A tanítvány egyedüli gazdagsága az evangélium,
amellyel szemben ő maga is kicsinynek bizonyul, és amelytől teljes mértékben
függ. Ezt a kincset kell befogadnunk, ezt a gazdagságot kell közvetítenünk
másoknak.
Imádság a békéért
