Július 30., hétfő

Az 1991-ben Nápolyban meghalt értelmi fogyatékos Nunzia emléknapja, és minden értelmi fogyatékosé, akik az Úrban találtak végső nyugalomra

Mt 13,31–35. A mustármag és a kovász

Imádság a szegényekért

31Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. 32Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek«.
(Dán 4,8k.18)

Példabeszéd a kovászról

33Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«

A példabeszédek értelme

34Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek. Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik,35hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott:
»Példabeszédekre nyitom ajkamat, 
kijelentem a világ alapítása óta
elrejtett dolgokat«.
(Zsolt 78,2)

Ez a példabeszéd talán Jézus első hallgatóinak kérdésére adott válasz volt: hogy van az, hogy Isten országa csak ennyire nehezen mutatkozhat meg? A mustármag egyike a legkisebb magoknak. Ám ha egyszer megnő, eléri a két-három méteres magasságot is, és ágain akár madarak is megpihenhetnek. Jézus azt mondja, ez történik majd az evangéliummal is: eleinte túl szerénynek, jelentéktelennek, gyengének tartják, mint a legkisebb magocskát. És ez igaz is. Hiszen mi lehet törékenyebb az evangéliumnál? Egy szó csupán, amely váratlanul ér, amelyet el lehet felejteni, el lehet hessegetni. Nem nyomja el akaratunkat – bár sokszor ezt szeretnék azért, hogy ne kelljen bíznunk benne. Ha befogadják és növesztik, az evangélium hamar megmutatkozik, és hatása túlmutat saját magunkon is. Gyakran lebecsüljük a szerény kezdeteket, rögtön az elején belefáradunk, azonnal akarjuk látni munkánk gyümölcseit, szeretnénk úrrá lenni a bajainkon, saját esendőségünkön is. Mégis a legkisebb, legjelentéktelenebb magból fakad a legnagyobb élő valóság! Ezt a tanulságot segít megvilágítani a következő példabeszéd is. Egy asszony kenyeret akar sütni. A liszthez kovászt kever, összegyúrja és a tésztát kendővel letakarva egész éjszaka kelni hagyja. Reggelre a tészta szépen megkel, pusztán a kevéske kovásztól. Az evangélista most is felhívja a figyelmet az aránybeli különbségre, amely a szerény kezdet és a vég nagysága között feszül. Ilyen az evangélium. Ezek a sorok arra tanítanak, hogy nem fontos, látszik-e a mennyiség, nem fontosak a nagy számok; Isten előtt csakis a kovász számít. A kovásznak el kell vegyülnie a lisztben, hogy a tészta kelni tudjon. A vetőmag is csak akkor ad termést, ha a földbe hullva elhal. A szeretet titka ez: csak akkor mutatja meg igazi erejét, akkor tud csak kibontakozni, ha odaadja magát. Aki meg akarja őrizni az életét, elveszíti azt. A hívek közösségére is vonatkozik ez az igazság: a közösség kicsi és gyenge, de ha engedi, hogy az Úr Lelke vezesse, növekedésnek indul és sokakat képes befogadni, mint a kovász, amely az emberek életét indítja növekedésnek.

Imádság a szegényekért