Július 25., szerda

Szent Jakab apostol, Zebedeus fiának emléknapja. Az apostolok közül ő szenvedett először mártírhalált. Sírját Compostelában tisztelik.

Mt 20,20–28. Jakab, Zebedeus fia

Imádság az apostolokkal

20Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.21Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.« 22Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« 23Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«
24Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. 25Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 26Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, 27és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. 28Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

Jézus a Galileai-tó partján találkozott Jakabbal és meghívta őt, hogy testvérével, Jánossal együtt kövesse: Jakab – akit „idősebbnek” hívnak, hogy megkülönböztessék a másik Jakabtól – Jézus hívásának azonnali meghallgatására a tanítványok életének útjára lépett. A többiekkel együtt ő sem értette mindig az Úr szeretetének saját életére vonatkozó tervét, és őt is, mint a többieket, elfogta a kísértés, hogy a rendszert és abban a maga szerepét keresse. Valójában tanítványnak lenni olyan valami, ami mindenekelőtt figyelmet, meghallgatást igényel, nem pedig saját helyünk keresését. Sajnos tényleg könnyű engedni a kísértésnek, hogy a magunk urai legyünk. És olykor alattomos módon történik mindez, talán amikor próbáljuk – ahogy ma mondjuk – megvalósítani önmagunkat. Hogy megvalósítsuk önmagunkat, ki kell lépnünk önmagunkból, nem szabad a középpontba vagy az első helyre helyeznünk magunkat. A tanítvány mindenekelőtt hallgatja mesterét, hogy hozzá hasonlóvá váljon, és hogy megkapja tőle a küldetését, amit be kell teljesítenie. A tanítványi lét az Úr szüntelen követését és Isten szavának folytonos hallgatását kéri. Ilyen értelemben nem lehet egyszer és mindenkorra tanítvánnyá lenni. Mindennap igent kell mondani az ige hallgatására és újra el kell határozni annak követését. Az epizód Máté elbeszélésében arra a nehézségre mutat rá, amellyel mindannyian találkozunk az Úr követése során. A két Zebedeus fiú anyjának kérése, hogy gyermekei Jézus mellett kapjanak helyet, nem volt ártatlan. És a többiek féltékeny reakciója nem is várat magára. Jézus viszont ismét türelmesen javítja ki és tovább tanítja őket. A feltámadt Jézussal való találkozása és a Szentléleknek a szívébe való befogadása az evangélium tanújává teszi Jakabot, egészen a vértanúságig. A hagyomány szerint ő volt az első apostol, aki vértanúságot szenvedett. Azon a napon Jakab ugyanabból a kehelyből ivott, mint Jézus. Élete olyan lett, mint a Mesteré: másokért áldozta fel. És ez volt az, amit Ura kért tőle. És a végsőkig engedelmeskedve, Jakab véghezvitte a küldetést, amit Jézus bízott rá.

Imádság az apostolokkal