Mt13,36-43. Jézus megmagyarázza a konkolyról szóló
példabeszédet
36Akkor elbocsátotta a tömeget és hazament. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet a szántóföldben lévő konkolyról!« 37Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: 41az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cselekszenek, 42és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. 43Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!
A
tanítványok kérik Jézust, hogy magyarázza el a konkolyról szóló példabeszédet.
A bensőséges együttlét perceiben a tanítványok könnyebben rászánják magukat,
hogy kérdezzenek Jézustól és kiöntsék a lelküket. Ezek a pillanatok azokhoz
hasonlítanak, melyeket minden közösség megél, amikor összegyűlik a közös
imádságban. Jézus mindenütt ott van, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő
nevében. Isten szavának közös hallgatása nagy értékkel és különös kegyelemmel
bír, amely éppen Jézus jelenlétéből adódik. Jézus összegyűjti a tanítványokat,
és szinte szóról szóra, képről képre elmagyarázza nekik a példabeszédet, hogy
az evangéliumból semmi se maradjon homályban. Ez a lényege ennek a baráti
kapcsolatnak, amit különösképpen János hangsúlyoz ki, például akkor, amikor
Jézus a következőket mondja a tanítványoknak: „Nem nevezlek többé szolgának
benneteket, [...] mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam
nektek." (Jn 15,15) A Jézushoz fűződő barátság lehetővé teszi, hogy az
evangélium értelmének mélyére hatoljunk. Jézus elmagyarázza a tanítványoknak,
hogy a jó mag és a konkoly, amikről a példázat szólt, együtt nőnek. Nincsenek
külön földek, mint a manicheista felosztásban, egyik oldalon a jók, a másikon a
rosszak. A konkoly, vagyis a rossz jelen van a világban és minden hívő
szívében, mint ahogy a tanítványok közösségében is. A jó és a rossz ott lakik
minden népben, minden kultúrában, minden közösségben és minden szívben. Míg a
történelem folyamán a türelem pillanatait éljük, az idők végezetén elérkezik az
aratás, eljön az ítélet és a szétválasztás napja. Az Úr azonban szíve mélyén
végig reménykedik, hogy a konkolyból búza lesz, ezért pedig mindannyian
felelősek vagyunk. Fontos, hogy a hívők törődjenek a lelkükben növekvő konkoly búzává
változtatásával, mint ahogyan azzal is, ami mások lelkében növekszik.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
