Mt
8,28–34. Két ördöngös gyógyulása
28Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére, elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem mert azon az úton járni. 29S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«
30Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. 31Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.« 32Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. 33A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. 34És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
30Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. 31Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl minket, küldj a disznócsordába.« 32Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebújtak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak a vízben. 33A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal történteket is. 34És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy menjen máshová a határukból.
A Galileai-tó keleti partja, ahol
Jézus kiköt, a Dekapolisz (azaz a tíz város) félig pogány vidékével határos.
Ezek egyike Gadara városa, amely barlangokkal teli területen fekszik. Az egyik
barlangból két ember szalad ki és Jézus felé tart. Furcsának tűnhet, de
városaink és országaink éppen olyanok, mint ez a sok-sok barlang, sötétek, és
olyan emberek lakják, akik egymástól elkülönülten élnek, képtelenek a
beszélgetésre, a találkozásra, a kapcsolatokra. Nem ismerjük ennek a két
embernek a történetét. Jézus nem mond ítéletet róluk. Nem fél tőlük úgy, mint
az emberek általában, akik vele ellentétben még súlyosabbá és kiélezettebbé
teszik ezeknek az önmaguk fölött uralkodni képtelen embereknek a helyzetét. A magány és a megosztottság hányféle démona
válik patológiás esetté! Gondoljunk csak a haragra, amely gyűlöletté változik;
a rosszindulatú pletykálkodásra, amely mindig viszályt szül, süketté és némává
tesz; vagy az előítéletre. Az élet lelki sivataghoz kezd hasonlítani, amelyben
az emberek képtelenek az együtt gondolkodásra. A két férfi Jézusra ront: „Mi
közünk hozzád?”; „Mi közöd az életünkhöz?” A Mester képes felismerni igazi
kérésüket, még ha ennyire támadóan fogalmazzák is meg: szabadok akarnak lenni!
Jézus azt akarja, hogy mindenki legyen a maga életének az ura. Hatalmában áll,
hogy kiűzze a viszály valóban tisztátalan lelkeit, amelyek beárnyékolják
emberségünket és szépségünket. A város lakói döbbenten állnak a történtek előtt
és a konda pénzbeli értékét mérlegelve távozásra szólítják fel Jézust. Amint az
emberek látják, hogy egy méltóbb élet elnyeréséhez változásokra van szükség
(alighanem ez a konda vízbe fulladásának jelentése), inkább a megszokott
életüket szeretnék folytatni, és persze megőrizni a saját érdekeiket. Hányszor
megesik, hogy a fogyasztási őrületben az embernél fontosabb szerepet kap a
dolgok birtoklása és a pénz annál, minthogy segítsünk a megszállottnak újra
visszanyerni uralmát önmaga fölött. Jézus hatalmat adott a tanítványainak arra,
hogy az emberek szívéből kiűzhessék a magányosság szellemeit.
Imádság a szentekkel
