Éliás próféta emléknapja,
akit az égbe ragadtak és otthagyta Elizeusnak a köpenyét.
Mt 12,1–8. Az Emberfia ura a szombatnak
1Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéheztek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. 2A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki: »Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.« 3Ő azt felelte nekik: »Nem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? (1 Sám 21,2-7) 4Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? 5Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? 6Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. 7Ha megértettétek volna, mi jelent ez: ‘Irgalmat akarok és nem áldozatot’, nem ítéltétek volna el a vétleneket. (Óz 6,6) 8Mert az Emberfia ura a szombatnak.«
A farizeusok egyetlen alkalmat sem
mulasztanak el, hogy rosszat gondoljanak Jézusról és a tanítványairól, és hogy
vádolhassák őket. A farizeus gondolkodást leginkább az jellemzi, hogy fél a
rossztól, de önmaga helyett másokban keresi azt. A farizeus azt gondolja,
megmentheti magát mások megvádolása árán: meglátja a szálkát a másik szemében,
de képtelen arra, hogy a magáéból kivegye a gerendát. Ítélkezik, de nem szeret;
megfigyel, de nem segít. A farizeus nem véletlenül közömbös a bocsánatkérés és
a szenvedők gyógyulása iránt. Szemére hányják Jézusnak, hogy miért engedi, hogy
a tanítványok búzaszemekhez nyúljanak útjuk során, szombat idején. A Mester két
példázatot mond válaszul, amely jól mutatja kicsinyességüket és szívük
vakságát. Ozeás próféta szavaival erősíti meg, hogy milyen tágas is Isten
szíve: „Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot.” (Oz 6,6) Az Úr nem várja el
a vallásos szabályok rideg és külsődleges betartását; ő csakis a hívő ember
szívére vágyik. Nem az előírások lebecsüléséről van itt szó. Hanem arról, hogy
minden előírás felett áll az együttérzés, az az adomány, amelyet Istentől kell
kérni, hiszen nem tulajdonságainkból, és nem is jellemünkből fakad, hanem
Istentől ered. Ez a dimenzió kezdettől fogva jelen van a bibliai
kinyilatkoztatásban. Egyes héber kommentárokban például ezt olvassuk: „A
szombat adatott nektek, nem ti a szombatnak.” Más magyarázók szerint a rabbik
tudták, hogy a túlzásba vitt vallásosság veszélybe sodorhatja a törvény lényegének
megértését: „Semmi sem fontosabb a Tóra szerint, mint megmenteni az emberi
életet… Ha a legkisebb valószínűsége is van annak, hogy egy élet forog kockán,
figyelmen kívül lehet hagyni a törvény tiltásait.” A szombat rámutat Isten
szeretetteljes jelenlétére az emberiség történetében. Az Úr Jézus pedig Isten
szerető arca. Ezért ismétli meg Jézus, hogy irgalmat és nem áldozatot akar.
Jézus nem szegi meg a törvényt, hanem a szeretet által beteljesíti. Isten nem
szabályzatot ad az embereknek, hanem a szeretet szavait, hogy teljessé tegye
életüket.
A Szent Kereszt imádság
