Athenagoras emlékezete
(†1972), konstantinápolyi pátriárka, az ökumenikus párbeszéd atyja.
Mt
9,14–17. Ünnep
Jézus számára
14Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« 15Jézus így felelt nekik: »Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.16Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. 17Új bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.«
János
tanítványai, akik Jézus tanítványaihoz képest jóval szigorúbb életmódot
folytattak, nyíltan rákérdeznek erre a különbségre: „Miért van az, hogy mi és a
farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” Tudjuk,
hogy a böjtnek kiemelkedő szerepe volt a farizeusi hagyományban, akárcsak János
tanítványai körében. Célja az volt, hogy Isten országának eljövetelét
siettesse. A farizeusok csakis azért kérdezgették őt, hogy elítélhessék, hogy
hibát találjanak szavaiban, és hiteltelenné tegyék. János tanítványai viszont
azért kérdezik, hogy jobban értsék őt. Nekünk sem szabad soha szégyenkeznünk
azért, ha segítséget kérünk Jézustól. A Mester a vőlegény eljövetelének képével
válaszol, és a tanítványokat a vőlegény barátaihoz hasonlítja, akik
előkészítik, és részt vesznek a lakodalomban. Jézus a maga eljövetelével új,
boldog és ünnepi légkört teremtett, éppen olyat, mintha menyegzőn lennének.
Jézussal az emberek közé jött az igazi „vőlegény”, az emberek Megváltója. Éppen
ezért az ünneplésben a tanítványok és a szegények, a betegek és a bűnösök is
részt vettek. Mindenki valóban azt érezte, hogy megszabadult a bűn rabságából.
Most még örülhetnek. Ám Jézus figyelmeztet: nehéz idők jönnek. Nehéz idők
következnek őrá is; szavai már a szenvedés napjaira utalnak. De nehéz idők
várnak a tanítványokra és a közösségekre is. Hogyisne jutna eszünkbe a
számtalan üldöztetés, amelyek Jézus mai tanítványait is sújtják? Azokban a
nehéz időkben majd böjtölni fognak a tanítványok – teszi hozzá Jézus. Amíg
azonban itt van a „vőlegény”, ünneplőruhát kell ölteni, és ki kell inni a
könyörületesség borát: ez tesz majd erőssé a nehéz időkben is. A régi tömlők,
amelyeket Jézus említ, az örökösen velünk maradó, megmerevedett gondolkodásbeli
és vallási sémákat jelentik. Az evangéliumi szeretet új szívet kér tőlünk,
amely megszabadult a sémáktól és a szokásos előítéletektől, mert csak így
fogadhatja be Isten szeretetét. Az Isten Szavának újdonságával szembeni
ellenállás annyi, mint elzárkózni a Lélek elől, ragaszkodni a gyakran mulandó
hagyományokhoz, saját szokásos dolgaink és gondolataink pajzsa mögé bújni. A
szeretet evangéliuma megszabadít a bezárkózástól és korlátoltságtól, hogy Isten
nagy távlataiba vonjon be minket.
A Szent Kereszt imádsága
