Mt 9,32–38. Intés a városoknak
32Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma megszállottat. 33Kiűzte belőle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott: »Soha nem történt még ilyen Izraelben!« 34A farizeusok pedig azt mondták: »Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.«
35Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. 36Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. (Ez 34,5) 37Erre így szólt tanítványaihoz: »Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.«
Jézust
szenvedélyes szeretete indítja e meglepően kemény, feddő szavakra. Jézus
viszont szeret; éppen ezért segít a saját bűneinkkel is szembenézni. Megfeddi
nemzedékét, amely elutasítja Keresztelő János tanítását, és csak a maga útját
járja. Az üdvösség terve iránti süketség már Keresztelő János igehirdetésével
szemben is megmutatkozott. Most pedig a jézusi üzenetet is elutasítják. Jézus
ekkor a Kafarnaumhoz közeli két galileai városhoz fordul kemény szavakkal: „Jaj
neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida!” Jézus azért vádolja mindkét várost,
mert elutasították tanítását, a lakóik között végbevitt számtalan csodatett
ellenére. E két város lakói megátalkodottságuk miatt nem akarják a szívükbe
fogadni az evangéliumot, és nem akarnak megtérni. Jézus két régi várost,
Tíruszt és Szidont is megemlíti, amelyek bizonyára bűnbánatot gyakoroltak és
böjtöltek volna, ha részesülhettek volna a Korozain és Betszaida városában
történt csodákból. Jézus csalódott kiáltása ez. Úgy látja, több évnyi
igehirdetése, mindenki iránt megnyilvánuló szeretete hiábavalónak bizonyul. Az
elutasítottság misztériuma is ez. Az önelégültség és a gőg óhatatlanul a szív
és az értelem bezárkózásához vezet. És Jézus igen szigorúan ítéli meg a két
várost. Még Kafarnaumra is tesz célzást, ahol a tanítványaival együtt
megszállt. „A pokolba süllyedsz!” Jézus nemcsak a város lakóira gondol, hanem
magára a városra is. Hiszen kapcsolat van a város és lakói között. A közélet
minősége ugyanis a polgárok életének minőségétől függ. Ha közöny mutatkozik a
közösségi élet irányába és mindenki csak a saját ügyeire gondol, a város
önmagát dönti romba. A keresztények felelősséggel tartoznak városukért, ahol
élnek. A város lelkének kell lenniük azért, hogy az ott lakó emberek segítséget
kapjanak a békés és harmonikus együttélésre.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
