Július 2., hétfő

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a betegekért imádkoznak

Mt 8,18–22. Két találkozás a hivatással

Imádság a betegekért

18A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. 19Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek téged, ahová csak mész.« 20Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«
21A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: »Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat.« 22De Jézus azt felelte neki: »Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.«

Gyakran olvassuk az evangéliumokban, hogy az emberek Jézushoz sietnek és szegényeket, betegeket, ördögtől megszállottakat visznek hozzá, hogy meggyógyítsa őket.  Jézus befogadja őket, megindultan tekint a tömegre, és látja benne az egyéni történeteket. Jézus hagyja, hogy az emberek közeledjenek hozzá, azért, hogy megváltoztassa őket. Igazi mester, barát, aki pont azért, mert szeret minket, segít, hogy jobbak lehessünk. Gyakran Jézust csak egynek tekintjük sok tapasztalat közül, amelyek biztosíthatják jó közérzetünket. Egy írástudó közeledik, aki tisztelettudóan „mesternek” szólítja, és kinyilvánítja, hogy szeretne vele tartani. Talán arra gondolt, hogy elegendő ott lenni valahol Jézus mögött, némi tudásra szert tenni, és ily módon tagjává válni egy tiszteletreméltó társaságnak. Ez az írástudó olyan, mint az a mag, amely nem termőföldre esik, vagyis nem a szívébe. Gyökerek nélkül hamar megégeti a nap, elvész, csupán illúzió marad. Jézus azt szeretné, hogy a mag gyümölcsöt hozzon. Jézus tehát azt válaszolja, hogy követni annyit jelent: úgy élni, ahogyan ő él, vagyis hogy nincs háza, de még olyan hely sincs, ahol lehajthatná a fejét, mert egész életét mások szolgálatára szánja. Jézus nem azért jött a földre, hogy garanciát és biztonságot nyújtson magának és övéinek.  A keresztény ember mindig misszionárius is, aki kilép önmagából, hogy megtalálja üdvösségét. A tanítvány ugyanis arra hivatott, hogy szenvedélyesen érdeklődjék a világ iránt és az egész földön elterjedt egyház jövője iránt. Ugyanilyen radikális választ ad Jézus annak a tanítványnak, aki arra kéri, hadd temethesse el az édesapját, mielőtt követi őt. Jézus válasza paradox. Nem könyörtelen, nem is szívtelen. Nem kemény viselkedést kér, hanem arról van szó, hogy az Úr mellett hozott döntés mindennél előbbre való. Ha nem hagyunk mindent magunk mögött, nem érthetjük meg az Úr szeretetét. És csak a szeretetért lehet mindenről lemondani.

Imádság a betegekért