Mt
13,18–23. A magvető
18Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: 19Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. 20A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, 21de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. 22A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. 23A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.«
Ez az evangéliumi rész a
magvetőről szóló példabeszéd értelmezése, amit maga Jézus is elmagyaráz a
tanítványainak. A magvető széles nyalábokban vetette a magot, ami „Isten
országának hirdetése”, magyarázza Jézus. De csak a jó földbe hullott magok
hoznak bő termést. Az útfélre esett magokat elragadja a Gonosz, mondja Jézus.
Így van ez azzal, aki hallja az igét, de nem érti meg, megkapja az evangélium
üzenetét, de az nem marad meg benne. Aztán ott van a köves helyre hullott mag.
Ez az az ember, aki jó akarattal hallgat, de aztán elragadják a nehézségek, a
szorongatás változékonyság. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallgatja az
igét, de a világ gondjai és a gazdagság győzedelmeskednek a mag ereje felett.
Végül a jó föld, aki hallgatja az evangéliumot és gyümölcsöt is hoz. Jézus nem
mondja, ki a magvető, de egyértelmű, hogy ő maga az. Ő szórja bőkezűen a
magokat, nem más, nem is mi magunk. Nem választja ki előre a talajt, amire a
magot szórja. Úgy tűnik, azokban a földekben is bízik, amelyek inkább utak,
vagy kőkupacok, mint felszántott helyek, amelyek készek befogadni a magot. Az
egész föld fontos a magvetőnek. A föld pedig az emberek szíve. Talán meg kell
jegyeznünk, hogy a szívünk nem mindig ez vagy az a föld. Könnyen lehet, hogy
olykor a szívünk olyan, mint egy köves út, vagy nem szilárd, tövissel teli
talaj, máskor pedig jó föld. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy jó és befogadó föld
legyünk. Azt is kéri tőlünk, hogy segítsünk neki a magvetésben, mindenhol. Ez
az ima értelme, hogy az Atya munkásokat küldjön a szőlőjébe; ebben az esetben
küldjön magvetőket a mi világunk számtalan földjére. És Jézus, ezt a
nagylelkűséget kéri a magvetésben. A mag sehol sem a mienk, az Úrtól kapjuk: ez
az evangélium.
A Szent Kereszt imádság
