Lk 14,25–33. Jézus követése
25Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: 26»Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. 27És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.
28Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? 29Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: 30‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’ 31Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. 33Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
28Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni? 29Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: 30‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’ 31Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. 33Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.
Jézus,
miután hosszabb időt töltött az egyik farizeus elöljáró házában, útnak indul
Jeruzsálem felé. Nagy tömeg követi, jegyzi meg az evangélista. Jézus szükségét
érzi, hogy megvilágítsa, mit is jelent az ő követése, mit jelent tanítványának
lenni. Beszélt már erről korábban, amikor ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja
meg magát.” (9,23) Jézus kizárólagos kötődést kér, erősebbet annál, mint
amilyen a saját családtagjainkhoz fűz. Lukács evangélista hosszan sorolja
azokat a személyeket, akiket nem szabad jobban szeretnünk Jézusnál. A lista
furcsának tűnhet, ám Jézus ezzel hangsúlyozza annak a szeretetnek a
kizárólagosságát, amelyet kér. Teljesen világosnak kell lennie, hogy a Jézus
követése melletti döntést minden szeretetkapcsolat és minden ügy elé kell
helyezni. És ebben a szövegkörnyezetben kell a „gyűlölni” szót is értelmezni:
Jézus azt érti alatta, hogy senkit ne helyezzünk elébe. Semmi kétség, ez
radikális választás. A választás elszakadást és megosztást igényel: kezdve a
mindenki szívében meglévő, megannyi rossz ösztöntől és rossz gondolattól való
elszakadással. A Jézus iránti kizárólagos szeretet az alapja a tanítvány
életének. A kérés, hogy „vegyük fel a keresztet”, egyenértékű azzal, hogy
álljunk készen – még a halálra is. Amit Jézus a tanítványoktól kér, azt kérte
önmagától is. Halálig tartó kizárólagos szeretetet kér, mert ő maga is a
halálig szeret bennünket, egészen a kereszthalálig. Ő értünk vette vállára a
szeretet keresztjét. Lehetetlen megérteni az evangéliumot anélkül, hogy
felfognánk, milyen szeretettel van Jézus irántunk. Ha mindez igaz volt Jézusra,
igaz ránk nézve is. A halálig tartó szeretet nélkül – amelyről a régmúlt és
korunk megannyi mártírja folyamatosan tanúságot tesz –, az életnek nincs biztos
alapja, olyan, mintha alapok nélkül építenénk tornyot, vagy csatába indulnánk
megfelelő hadsereg nélkül. A radikális szeretet az evangélium és a tanítvány
életének a lényege. A tanítványok felelősek ezért a szeretetért, amelyet a
világ olyannyira vár.
Imádság a szentekkel
