Lk 17,26–37. Az Emberfia napja
26Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. 27Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. (Ter 7,7) 28És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. 29Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. (Ter 19,24) 30Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. 32Emlékezzetek Lót feleségére. 33Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. 34Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 35Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.36Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.«
37Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.«
37Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.«
Jézus
tovább beszél az őt faggató farizeusoknak az Isten országáról. Eljövetelét hirtelen
bekövetkező eseményként írja le, amely majd meglepetést kelt. Ezért mindenkit
arra biztat, hogy késedelem nélkül készüljenek az Ország eljövetelére. Jézus
két ószövetségi példán, a vízözön és Szodoma vesztének példáján keresztül int,
hogy ne törődjünk bele a rosszba, ne éljünk ostoba, értelmetlen életet,
amelyben csak saját magunkkal, a saját elégedettségünkkel foglalkozunk. Aki
csak saját magával törődik, mindegy, hogy lustaságból vagy makacsságból teszi,
az nem fogja tudni befogadni az Emberfia eljövetelének „napját”. Jézus óva inti
a tanítványokat, mert „azon a napon” és „azon az éjszakán” ébernek kell
lenniük. Az éberség magában foglalja, hogy megszabadulunk a hagyományainkhoz és
a dolgokhoz való ragaszkodástól. Igen, a világtól, a „dolgoktól” való
elszakadás, a vagyontárgyainktól – mindegy, hogy kicsi-e vagy nagy – egyszóval
a mindenféle holminktól való elszakadás alapvető feltétele annak, hogy be
tudjuk fogadni az elközelgő Isten országát. Az elszakadásnak azzal kapcsolatban
is be kell következnie, amit a legfőbb javunknak tartunk: az életünk, amelyet
igazság szerint gyakran eltékozlunk, vagy akár eldobunk. Jézus jól megvilágítja
az üdvözülés útját, vagyis, ha úgy tetszik, azt a világot, amely létezésünk
értelmét jelenti. „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse,
elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” (33. v.) Mit is jelent ez?
Lukács evangélista a korábbiakban idézte ezeket a szavakat, azzal a
kiegészítéssel, hogy „miattam” (Lk 9, 24). Jézus azt kéri a tanítványoktól,
hogy életüket, egész életüket áldozzák az evangéliumért, Jézus követéséért, és
hogy részt vegyenek a szeretetről szőtt tervében. Életünket így tarthatjuk meg,
sőt növelhetjük is magunkban. Ha az Úrral maradunk, vele együtt gyűjthetjük be
országának gyümölcseit. Az olyan ember azonban, aki magába zárkózik, vagyis
csak önmagának él, mindent eltékozol, és nem gyűjt semmit. Hiszen ha ketten
vannak is ugyanabban az ágyban, vagy ketten munkálkodnak együtt, az egyik az
égbe kerül, a másik a pokolra. Minden attól függ, hogy hová irányul a szívünk.
Azon a napon a tanítványok összegyűlnek majd az Úr körül, hogy befogadják az
üdvösséget, akár a keselyűk, akik odagyűlnek, ahol a zsákmány van.
A Szent Kereszt imádsága
