Lk 20,27–40. Isten nem a holtaké, hanem az
élőké
27Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt:28»Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asszonyt, és támasszon utódot testvérének. (MTörv 25,5-6; Ter 38,8) 29Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt gyermek nélkül. 30Előbb a második, 31majd a harmadik vette feleségül őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. 32Végül meghalt az asszony is. 33A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a hétnek felesége volt.« 34Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. 35Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, 36hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. 37Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat ‘Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének’ mondta. (Kiv 3,6) 38Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.« 39Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen feleltél.« 40És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.
Jézus,
annak ellenére, hogy egyre erősebben támadják azok, akik saját hatalmukat
féltik, még mindig a templomban van, és hirdeti az evangéliumot. Az Úr azonban
nem visz véghez semmilyen csodát, mintha azt akarná kifejezni, hogy az Isten
házában a szó, Isten szava az egyetlen igazi erő. Az ellene szegülők pontosan
ezt akarják elhallgattatni. A farizeusok után a szadduceusok lépnek előtérbe.
Az evangéliummal való szembeszegülésnek soha nincs vége, hullámai egymást
követik. Ezúttal a szadduceusok következtek, akik tagadták a feltámadást. Éppen
ezzel kapcsolatban tesznek fel kérdést Jézusnak. Az eset, amit felhoznak,
tipikusan olyan emberekre vall, akik ahhoz vannak szokva, hogy inkább
elméletben vitatják meg a dolgokat, semmint a való élet szintjén: „A
feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége
volt." Ez az eljárás arra hív bennünket, hogy ne tartsuk abszolút
érvényűnek a saját gondolkodásmódunkat, mintha az igazság a mi elménkbe lenne
zárva, hozzánk, a mi logikánkhoz lenne láncolva. Van valami az érvelésen túl
is, amire mindannyiunknak nagyon oda kell figyelni. Jézus ezt egyértelmű és
hatásos módon mutatja meg nekünk. Szavaiból a jelen és az eljövendő életre
vonatkozóan teljesen újfajta szemlélet kristályosodik ki. Ez azonban csak azok
számára érthető, akik szívüket és elméjüket kitárják Isten titka felé. Jézus a
mennyei világot tárja elénk. Egy olyan világot, ahol a vérségi kötelékek nem
úgy számítanak, ahogyan a földön, mert a Szentlélek tölti meg őket élettel:
megmaradnak ugyan, de átalakulnak, sokkal gazdagabbak lesznek. Ez a
feltámadottak világa, amelyben –
mondja Jézus – nem házasodnak és nem
mennek férjhez, mert mindannyian gyermekek, Isten gyermekei. Ez a jövő
Istennel, ahol a megkötött kötelékek örök időkre szólnak. Az Atya – mondja Jézus – az élők Ura, és nem a holtaké. Aki egyesül Jézussal, és már most
Istenre bízza az életét, az a „feltámadás gyermeke" lesz: már a földi
életben mennyei életet él, vagyis a hús szerinti élet helyett megtapasztalja a
Szentlélek szerinti életet. Természetesen csak kezdetleges és tökéletlen módon,
mégis valóságosan. Igen, a mennyek országa már a hívők közösségében
elkezdődhet, ha abban a szeretetben tudunk élni, amelyet az Úr elültetett a
szívünkbe.
Előesti imádság
