A Keresztelő Szent János és Szent János
apostol evangélista nevét viselő lateráni székesegyház felszentelésére
emlékezünk. A római egyházért imádkozunk. A „kristályéjszakára", a náci
zsidóüldözés kezdetére emlékezünk
Lk 16,1–8. Példabeszéd a hűtlen intézőről
1A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2Erre magához hívatta és azt mondta neki: ‘Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!’ 3Az intéző ezt mondta magában: Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. 4Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből. 5Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ‘Mennyivel tartozol uramnak?’ 6Az így felelt: ‘Száz korsó olajjal.’ Erre azt mondta neki: ‘Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!’ 7Azután megkérdezte a másikat: ‘Hát te mennyivel tartozol?’ Az így válaszolt: ‘Száz véka búzával.’ Erre azt mondta neki: ‘Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!’ 8Az Úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.
Aki
folyamatosan olvassa az evangéliumot, egymást követő példázatok sorával találja
magát szemben. Jézusnak bevett szokása ezzel a módszerrel közvetíteni
tanítását. Ő, aki jó és figyelmes mester, azt akarta, hogy a tanítványok ne
elvont tanításként értékeljék mondandóját, hanem olyan szavakként, amelyek az
életükről szólnak. Most is egy valós élethelyzetből indul ki: egy intézőt, akit
azzal vádolnak, hogy eltékozolta ura vagyonát, gazdája magához hívat, hogy
mutassa be a számlákat, mielőtt elbocsátják. Jézus leírja, hogy az intéző
milyen okosan biztosítja be magát a jövőre. Egyenként magához kéreti ura
adósait, és jelentős mértékben lecsökkenti mindannyiuk adósságát. Magától
értetődő, hogy minden adós hálás lesz majd neki, ha ura egyszer elbocsátja. Az
elbeszélés végén Jézus dicséri a hűtlen intézőt, és levonja a következtetést:
„Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál."
Természetesen Jézusnak nem áll szándékában arra biztatni hallgatóságát, hogy a
fenti intézőhöz hasonlóan tréfálják meg urukat. A példázat célja abban áll,
hogy hangsúlyozza az intéző ügyességét és előrelátását a jövőjére vonatkozóan.
Jézus azt kéri a tanítványoktól, hogy a fent említett intéző leleményességével
fáradozzanak azon, hogy bejuthassanak Isten országába. Sajnos nemritkán a
tanítványok beletörődnek a világ eseményeibe, nem mozgósítanak akkora energiákat
a világ igazságosabbá tételéért, mint amilyenek a hűtlen intézőt mozgatták.
Jézus eszünkbe vési, hogy azok, akik a világi gondolkodásmódnak megfelelően
gondolkodnak, mindent megtesznek azért, hogy gondtalan jövőt biztosítsanak
maguknak. Gyakran ugyanis a „világosság fiai" nem fordítanak ekkora
figyelmet és energiát arra, hogy bebiztosítsák a maguk számára a mennyek
országába való bejutást. Ez az evangéliumi rész arra buzdít, hogy legyünk
találékonyak a szeretetben, hogy ne adjuk meg magunkat a nehézségekkel szemben,
és különösen, hogy ne legyünk lusták és kényelmesek. A feladat, amely ránk vár,
sok munkát kíván: növelnünk kell a szeretetet és a békességet mindenkiben.
A Szent Kereszt imádsága
