Lk 15,1–10. Az elveszett bárány és az
elveszett drachma
1A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek hozzá, hogy hallgassák. 2A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.« 3Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: 4»Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? 5Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, 6hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!’ 7Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.
Példabeszéd az elveszett drachmáról 8Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!’ 10Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.«
Példabeszéd az elveszett drachmáról 8Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: ‘Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!’ 10Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.«
Jézust
nagy sokaság vette körül, mely főképpen betegekből, a társadalom peremére
sodródott és magukra maradt emberekből állt. „Vámosok és bűnösök”, írja Lukács
evangélista. Mindannyian azért mentek oda, mert védelmet, gyógyulást és vigaszt
kerestek. Mindez természetesen nem kerülhette el Izrael vallási vezetőinek
figyelmét. Akkor vált ez egyértelművé, amikor Jézus egy asztalhoz ült a
vámosokkal és a bűnösökkel. A közös étkezés ugyanis, mely közösséget,
összetartozást, családiasságot jelentett, nyíltan ellentmondott annak, amit a
farizeusok tanítottak, és gyakoroltak. Ellentmondott annak a vallásosságnak,
melyet szertartások jellemeztek, és amely fizikailag is igyekezett távol
tartani a híveket mindazoktól, akiket tisztátalanoknak és bűnösöknek tartottak.
Jézus barátságos viszonya a vámosokkal és a bűnösökkel azonban nem volt
véletlenszerű. Küldetésének szerves részét alkotta. Olyannyira így van ez, hogy
amikor Jézus a farizeusok vádaskodására válaszolt, nem is önmagáról beszélt,
hanem Istenről, Isten cselekedeteiről. Lukács, evangéliumának 15. fejezetében,
bő harminckét verset szentel Isten irgalmasságának! A 15. fejezet első 10 verse
az irgalmasság első két példázatát beszéli el: az elveszett bárányról és az
elveszett pénzérméről szólókat. Az első történet Istent pásztorként mutatja be,
aki száz juha közül egyet elveszített. A pásztor otthagyja kilencvenkilenc
bárányát az akolban, és elindul megkeresni az elveszettet. Azt mondhatjuk, hogy
van az irgalmasságnak egy törvénye, amely meghatározza a bűnös ember egyik
jogát: előbb segítsenek neki, mint az igazaknak. A második példabeszédben az
Atyát az az asszony jelképezi, aki elvesztett egy pénzérmét, és addig keresi,
amíg meg nem találja. Ez a példabeszéd még egyszer megmutatja, milyen
különleges szeretetet vár el Isten a kicsinyek iránt. Mindkettő: a pásztor és
az asszony is összehívja szomszédait ünnepelni, miután megtalálták a bárányt és
az elveszett pénzérmét. Isten nem a bűnösök halálát, hanem a megtérésüket
kívánja, vagyis azt, hogy változtassanak az életükön, és térjenek vissza hozzá.
Ez pedig a tanítványok részéről irgalmas szívet igényel, valamint olyan
szeretetképességet, amely hasonló az Istenéhez. Jézus így fogalmaz: „Mondom
nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek”. Ez
Isten számára a legnagyobb ünnep. Ezért keresi, sőt koldulja a szeretetet. Így
tesz velünk is. Hagyjuk, hogy ránk találjon!
Imádság az egyházért
