Emlékezzünk a Santa Maria in
Trastevere-bazilika felszentelésére. Ebben a templomban imádkozik minden este a
Sant'Egidio közösség
Lk 19,1-10, Zakeus
1Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. 2Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, 3szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.4Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.« 6Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« 8Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.« 9Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«
Imában
és örömben gyűlünk össze ma, hogy a Santa Maria in Trastevere-bazilika
felszentelésének emléknapját ünnepeljük. III. Ince pápa 1215. november 15-én a
néhány nappal azelőtt megnyitott IV. lateráni zsinaton résztvevő püspökökkel
együtt érkezett és szentelte fel a bazilikát, ami Róma egyik legnevesebb
temploma. Elképzelhető, hogy Szent Ferenc is jelen volt ezen az alkalmon, aki
szintén a zsinatra érkezett Rómába, és éppen a leprások Trasteverében található
kórházát választotta szálláshelyéül erre az időre. A bazilika már az első
évezred elején is állt. A keresztények pontosan Trasteverében, „Kallixtusz
házában” jöttek össze, ami később Gyula pápa alakított át bazilikává, ahogy az
most is látható. Kallixtusz idejében a közösség szükségét érezte egy missziónak
az akkor még pogány városban, és a városnak ezen a részén, mondhatjuk, ez a
templom szolgált Isten jelenlétének jeléül. Az utolsó évtizedekben a Sant՚Egidio
közösség mintegy megújította ennek a bazilikának antik címét: „fons olei” (az
olaj forrása). A bazilika közkedvelt szentéllyé vált, az irgalom forrásává,
ahova sokan jönnek, hogy szomjukat oltsák, hogy az Úrral találkozzanak, hogy a
szeretet melegét és vigasztalását megtapasztalják. A templom minden este
helyszínéül szolgál a közösség imájának, ahol a szegények elfogadva és szeretve
érezhetik magukat. Ebben a bazilikában vette kezdetét a szegények karácsonyi
ebédje, az a bizonyos egyidejű „jászol”, ami mára az egész világon több
városban is elterjedt. Mondhatjuk, hogy ez a bazilika mindenkié, de elsősorban
mégiscsak a szegényeké. Ebben az évben, mikor a bazilika felszentelésére
emlékezünk, ez különösen is összekapcsolódhat bennünk a Sant՚Egidio közösség 50
éves alapításával, aminek a bazilika igazi otthonává vált. Az elmúlt egy évben
a bazilika sokak örömének lehetett tanúja, amiért is nagyon hálásak vagyunk az
Úrnak a közösség ajándékáért. Ez Zakeus öröme, azé a rengeteg Zakeusé, akik
befogadják az Urat, és megváltoztatják az életüket. Mondhatjuk talán, némiképp
eltérve az evangéliumi részlettől, hogy most az Úr az, aki befogad minket a
házába. A bazilikában – és ezzel együtt a közösség minden imahelyén – az Úr befogad
minket, szól hozzánk, táplál minket, felmelegíti a szívünket, tanít minket a
kapukat kinyitni mindenki, kiváltképpen a szegények felé. Zakeus példáján
felbátorodva nekünk is sietve le kell másznunk a fáról, hiszen az Úr velünk
akar vacsorázni. És akkor a bazilikában, és a közösség bármely termében,
elmondhatjuk: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra.”
Ima az Egyházért
