Lk 19,41–44. Jézus siratja Jeruzsálemet
41Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: 42»Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. 43Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. 44Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«
Jézus
Jeruzsálemet látja maga előtt. Amint meglátja a várost, melyet oly nagyon
vágyott látni, sírva fakad. A görög szó: éklausen, jól kifejezi Jézus bánatának
erejét. Szemei előtt feltűnik a szent város, minden izraelita áhított úticélja,
a nép egységének szimbóluma. Jeruzsálem mindazonáltal arra készül, hogy
elárulja a hivatást, melyet a neve is magában rejt: „a béke városa”.
Igazságtalanság és erőszak költözött falai közé: a szegényekről megfeledkeznek,
a gyengéket elnyomják, s mindenekelőtt arra készül, hogy elutasítsa a Béke
Fejedelmét, aki oda látogat. Jeruzsálem lakói még holtában sem akarják őt a
falakon belül látni: „A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” – írja János
evangéliumának prológusában. Jézus nem magát, hanem a városát siratja – ahogyan
ma számtalan más várossal is teszi –, amiért az visszautasította a békét és az
igazságot, amiért városaink lakóinak keményszívűsége mindenki életét
megkeseríti, mert az erőszak és a konfliktusok felülkerekednek a szolidaritáson
és a békés egyetértésen. Ez a sírás ma is aktuális, ha arra gondolunk, hogyan
növekszik városainkban az erőszak és az igazságtalanság, amely mindenekelőtt a
legszegényebbeket sújtja. Ennek az évszázadnak a kezdetén, a történelemben
először a városi lakosság számban meghaladja világviszonylatban a vidéki
lakosságét. Sajnos azonban éppen a városokban megnövekedett az embertelenség
is, és úgy szerveződnek, mintha el akarnák különíteni a gazdagokat a
szegényektől, és az egészségeseket a gyengéktől. Ez az evangéliumi szakasz
segíti a hívő embereket abban, hogy még inkább felelősnek érezzék magukat
városaikért, gondoskodjanak róla, viseljék jobban szívükön a gyengébbek életét,
tegyenek azért, hogy emberségesebb, szebb és vendégszerető helyek legyenek
mindenki számára. Nekünk hívő embereknek Jézus mellett kellene állnunk, amikor
a mai városokat siratja, mert jól tudja, hogy milyen vég vár rájuk, ha nem
fogadják be a szeretet evangéliumát: kő kövön nem marad bennük. Jézus szereti
az emberek városait, és bár tudja, hogy a halál vár rá, mégis úgy dönt, hogy
belép falaik közé, hogy életét adja az emberek üdvösségéért.
Imádság az egyházért
