A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a templomban
– emléknap.
Ez a jeruzsálemi eredetű, és Keleten is
megtartott ünnep egyszerre emlékezik a régi templomra és arra, hogy Mária
felajánlotta életét az Úrnak.
Mt 12,46–50
46Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele.47Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.« 48Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« 49Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. 50Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.«
Mária
templomban való bemutatásának az ünnepe a jeruzsálemi új Mária templom 453-as
felszenteléséhez kötődik, melyet a templomhegyen építettek. Mária, a Theotokosz (Isten anyja), igazi templom,
amelyben az Istennek egyedül kedves áldozatot mutatják be. Ezzel az emléknappal
a Jákob protoevangéliumából származó hagyományt kanonizáljuk, ami elbeszéli a
fiatal Mária Istennek szentelését. Egy jámbor hagyomány, amely
elgondolkodtathat bennünket, mennyire sürgető lenne a mai fiatalokat is Isten
elé vinni, akiket gyakran az élet szépségétől, hacsak nem magától az élettől
fosztanak meg. Minden erőfeszítésre szükség van, hogy a kicsiket védelmezzük,
mert egy olyan társadalomban élnek, ahol az egoizmus és a hiúság iskolájában
kényszerülnek felnőni. Azon kell dolgoznunk, hogy ehelyett az evangélium
iskolájába járjanak. Máté evangélista egy olyan jelenetet fest elénk, ami arra
ösztönöz minket, hogy Jézus iskolájába kezdjünk el járni. Egy olyan részlet ez,
ami talán keménynek tűnhet Mária felé, valójában azonban ez az az út, amelyen
Mária mindig is járt. Jézus egy házban van, ahol sokan tolonganak körülötte,
hogy hallhassák őt. Egyszer csak megérkeznek a családtagjai, anyjával együtt,
és hívatják őt. A családtagok „kívül maradnak”, írja az evangélista, de ez nem
csak a puszta helyzetük megjelölése. Azok az ő igazi családja, akik „bent
vannak” és hallgatják a szavait, mondja Jézus. A keresztény közösség mindig
Isten szavának hallgatásából születik és él. Ügyelnünk kell rá, hogy ne váljunk
Jézus „családtagjaivá”, azaz óvakodni attól, hogy azt gondoljuk, többé már
nincs szükségünk összegyűlni körülötte és hallgatni őt, illetve hogy a hozzá
való tartozást „természetesnek” tartsuk vagy biztosra vegyük. Nem elég, tehát,
az üdvösséghez a keresztények csoportjának tagja lenni. Minden nap szükségünk
van belépni a közösségbe, hogy hallgassuk az evangéliumot, amint azt az Egyház
kommunikálja felénk. Nem válunk tanítványokká egyszer és mindenkorra! Mindennap
meg kell hallgatnunk és a szívünkbe fogadnunk az evangéliumot. A templomban
bemutatott Mária példája minden keresztény közösség számára értékes útmutató, a
közösség és a szeretet iskolája. Ez a keresztény családok számára is mérvadó,
hogy igyekezzenek a gyerekeket már kiskoruktól kezdve hitre nevelni, hogy mint
Jézus is, „gyarapodjanak bölcsességben, korban és kedvességben”.
Imádság a szentekkel
