Lk 19,45–48. Jézus megtisztítja a templomot
45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat. 46Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek«. (Iz 56,7; Jer 7,11) 47Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, 48de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.
Jézus,
bár tudja, mi vár rá Jeruzsálemben, mégsem menekül el, hanem bemegy a szent
városba, és a templom felé veszi útját. A templom falai között dobogott
Jeruzsálem szíve, ez az a hely, ahol Isten jelen van. Sajnos a haszonlesés is
elárasztotta az Istennek és az imádságnak szentelt helyet. Isten háza piactérré
változott, mindenféle ügyes-bajos dolgok, adás-vevés színterévé. Minden
bizonnyal nem volt már az a hely, ahol egyértelműen megnyilvánult Isten
ingyenes szeretete a népe iránt. Inkább olyan helynek tűnt, ahol a piaci
szellem beszennyezte az Istenhez fűződő kapcsolatot is. Mondhatni, a templom a
világi állapotok jelképévé vált: olyan hellyé, amely maga is az anyagiasság
rabszolgaságában sínylődik, ahol az élet olyan, mint a piac, ahol árucsere
folyik. Az életben sokaknak ma is az eladás és a vétel, a szerzés és a
fogyasztás számít. A piac törvénye lett az új vallás, a maga templomaival,
szertartásaival, oltáraival, amelyeken minden feláldozásra kerül. Jézus
felháborodott az előadás láttán, és kiáltozva elzavarja az árusokat: „házam az
imádság háza". Az egyetlen igazi kapcsolat, az egyetlen, aminek
létjogosultsága van az életben: az Isten és a testvérek iránti, viszonzást nem
váró szeretet, amely Isten valódi jelenlétének színterévé tud válni minden
városban. Isten számára a szívünkben kell kialakítani a megfelelő helyet, a
saját szívünkben, ahol nagyobb teret kell adni az ingyenességnek, és kisebbet a
saját érdekeknek. Jézus kiűzi az árusokat a templomból, és kiűzi a szívünkben
jelen lévő anyagias szellemiséget is. Majd újra hirdeti számunkra az
evangéliumot. Az evangélista azt írja, hogy attól kezdve Jézus ott marad a
templomban, és minden nap hirdeti az evangéliumot. Az a hely – ezt kívánjuk mi is a saját szívünkkel
kapcsolatban – újra az irgalmasság és
a szeretet szentélyévé vált. És jóllehet ezután sem tűnik el a főpapokból és
írástudókból álló ellenzék, az alázatosak és a szegények Jézus köré gyűlnek és
„csüngenek a szavain", ahogyan az evangélista mondja. Ez az eset rávilágít
arra a boldogságra, amiről Jézus igehirdetésének kezdetén beszélt: „Boldogok
vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa." (Lk 6,20)
A Szent Kereszt imádsága
