November 10., szombat

Nagy Szent Leo pápa emléknapja (†461), aki nehéz időkben vezette az egyházat.

Lk 16,9–15. A pénz helyes felhasználása

Előesti imádság

9Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.
10Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz.
11Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?
13Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.«

A farizeusok elmarasztalása

14Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. 15Ekkor azt mondta nekik: »Ti ugyan igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.

Az evangéliumi szakasz arra buzdítja a tanítványokat, hogy ne hagyják, hogy a gazdagság kihasználja őket, ne váljanak a gazdagság rabjaivá, ne tegyék az élet bálványává. Ha élnek vele, akkor ne csak önmagukért, vagy a saját érdekükben tegyék. A gazdagságot az Úr adja nekünk, mégpedig azért, hogy rajtunk kívül másoknak is hasznára legyen, különösképpen a legszegényebbeknek, akik rászorulnak a segítségre. A szegények az igazi barátaink, mindenekelőtt rájuk kell, hogy irányuljon könyörületes figyelmünk. Ezért Jézus arra buzdít, hogy alamizsnálkodjunk, és viseljük gondját a gyengéknek és a szükségben élőknek. Ha így cselekszünk, azzal minden bizonnyal megsegítjük őket, és ugyanakkor kincseink is jó kezekbe kerülnek. „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.” Azok a szegények, akiken segítettünk – így mondja a keresztény hagyomány –, ott várnak majd bennünket a menny kapujában, és elkísérnek az „örök nyugodalomba”. E szavak még egyszer megerősítik, hogy a mennyek országába vezető legfőbb út a szegények szeretete, a leggyengébbek gondozása, és az elhagyottakkal való barátság. Nemcsak egyszerűen arról van szó ugyanis, hogy alamizsnát adunk nekik – ami egyébként már önmagában is elismerésre méltó dolog –, hanem, hogy a barátaik leszünk. Ha lehajolunk hozzájuk, ha kezünkkel érintjük őket, ha nevükön szólítjuk őket, az azt jelenti, hogy megértettük ezen evangéliumi szavaknak a jelentését, az irgalmasságról és az igazságosságról szóló teljes bibliai tanítást. A szegények iránti szeretet ajándék, amit Istentől kell kérnünk. Ha elkezdjük megélni – azaz közeledünk a szegényekhez, ha megérintjük őket, ha szeretjük őket –, az Úrhoz közelítünk, őt érintjük meg, őt szeretjük. A gazdagság bálványimádása, vagyis a kapzsiság inkább eltávolít az Istentől, mert eltávolít a szegényektől. Jézus szavaiból kristálytisztán kiderül: nem szolgálhatunk egyszerre Istennek és a pénznek. Vagy az egyik szolgája leszünk, vagy a másiké. Sajnos a mai kultúra az anyagiasság, vagy ahogyan már többször neveztük, a materializmus rabszolgaságába taszít bennünket: a gazdagságot teszi életcéllá. A kereszténység története folytonosan újabb tanúságtevők példáit tárja elénk, akik úgy nyerték el szabadságukat, hogy lemondtak a gazdagságukról, és engedtek a szeretet vonzásának. Csak egyetlen példa: Assisi Szent Ferenc még a ruháit is levetette, hogy teljesen az evangéliumnak szentelje magát. Ferencet ma is a szeretet rendkívüli tanúságtevői közt tartják számon. Ferenc pápa pedig még közelebb hozza őt hozzánk.

Előesti imádság