November 12., hétfő

Lk 17,1–6. Uram, növeld bennünk a hitet

Imádság a szegényekért

1Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. 2Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.

A megbocsátásról

3Vigyázzatok magatokra!
Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! 4Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«

Jézus óva inti a tanítványokat attól, hogy megbotránkoztassanak másokat, vagy, hogy maguk „botránykővé” váljanak. Annyira súlyosnak tartja ugyanis a botránykeltést, hogy azt mondja, annak, aki ilyet követ el, jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Talán az első botrány, amelyet a tanítványoknak el kell kerülniük, az, hogy életükkel ellentmondjanak az evangéliumnak. Ha a viselkedésünk távol van az evangéliumtól, vagy egyenesen ellentétes vele, azzal nemcsak eláruljuk az Urat, hanem e világ fejedelmének is cinkostársául szegődünk, s közreműködünk abban, hogy az élet szomorúvá és erőszakossá váljon. Jézus ezért arra kéri a tanítványokat: „Vigyázzatok magatokra.” Jól ismerve ezt a veszélyt, Pál apostol maga is figyelmeztette Efezus véneit: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra.” (ApCsel 20,28) Minden tanítvány elsődleges feladata, hogy őrködjön önmaga, a viselkedése, az evangéliumhoz való hűsége felett, de még inkább vonatkozik ez a feladat azokra, akiknek lelkipásztori felelőssége van. Jézus hozzáteszi, hogy a bölcsesség része a megbocsátásra való készség. Egyébként pedig mindannyian ismerjük saját törékenységünket és a bűnbeesésre való esendőségünket. Jézus szándékosan ad nekünk erőt a megbocsátáshoz. Mert a megbocsátásra való képesség nem ösztönös. Sőt, manapság a megbocsátás csakugyan ritka, és a bosszúnak sajnos sokkal nagyobb tere van a hétköznapi életben. Sürgető tehát, hogy az irgalmasság és a megbocsátás bőségesebb legyen a bűnnél. „Hétszer” megbocsátani – ahogyan Jézus kéri – azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátani. Természetesen nem arról van szó, hogy engedni kell a bűnnek. Jézus ugyanis arra buzdít, hogy bánjuk meg az elkövetett bűnt, és változtassunk életünkön. Az irgalmasságra való hajlandóság azonban soha sem hiányozhat, ez annak a jele, hogy Isten jelen van az emberek között. Ezen a ponton a tanítványok megértik, hogy az irgalmasság nem belőlük magukból fakad; igen erős bennük is az az ösztön, hogy megmaradjanak a gyűlölködésnél, vagy legalábbis a közönynél. Ezért kérik az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Talán bennünket is meglep Jézus válasza, hogy a hitből nagyon kevés is elegendő, akár egy mustármagnyi is. Ez a kicsinyke hit, ez az Istenbe vetett csöppnyi bizalom csodákra képes. Kérjük hát az Úrtól, és képesek leszünk kigyomlálni és a tenger mélyére vetni az emberek szívében termő keserű füveket.

Imádság a szegényekért