1Ján
5,14–21 – Befejezés
14Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. 15S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy már a miénk, amit kértünk. 16Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.
17Minden gonoszság bűn, de van halált nem okozó bűn is. 18Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti. 19Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. 20S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.
17Minden gonoszság bűn, de van halált nem okozó bűn is. 18Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti. 19Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. 20S azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz. Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.
Levele végén János
– evangéliuma zárószavaihoz hasonlóan – azzal az örömteli bizonyossággal
nyugtatja meg a keresztényeket, hogy már most övék az üdvösség. Ez a szilárd
bizalom a Jézusba vetett hiten alapul, hiszen ő meghallgatja minden kérésünket,
sőt már akkor meghallgatja, mielőtt még kérnénk tőle. E szavak is a szeretet
távlatában nyernek értelmet. Ebből fakad az a buzdítás is, hogy javítsuk ki
azokat a testvéreinket, akik olyan bűnnel szennyezik be magukat, „amely nem
jelenti számára a halált”, vagyis a testvéri közösség életét sértő bűnbe estek.
A testvérek kijavításához hozzátartozik, hogy imádkozzunk értük, hogy
visszatérjenek az Úrhoz és a mindenkivel vállalt közösséghez. Sokkal szigorúbb
az apostol ítélete azok fölött, akik halálos módon törik meg a közösséget; még
ha nem is következtethetünk arra a levélből, hogy magukra hagyták azokat a
testvéreket, akik megtörték a közösséget. Az Úr Jézus maga is arra kérte a
tanítványokat, hogy imádkozzanak ellenségeikért; és nem szűnhet meg soha az
imádság, amely mindenkiért szól, azért is, aki az ellenségünk. Az apostol
mindenesetre emlékezteti a keresztényeket, legyenek tudatában, hogy a gonosz továbbra
is ellenáll Isten fiainak. Mégse féljünk, mert az Úr őriz bennünket, és „a
gonosz nem érint minket”. Az apostol egyetlen dolgot kér a keresztényektől: hogy
ne távolodjanak el az Úrtól, ne legyenek más bálványaik, akiknek életüket
szentelik, sőt óvakodjanak ezektől, és egyedül az Úr Jézushoz forduljanak, aki
annyira szeretett minket, hogy életét adta értünk és a világért. A levél
befejezése jól tanúskodik János aggodalmáról, hiszen oly könnyű a világ
bálványait követni, amelyek mindig az adott kor és annak divatjai szerint
öltenek alakot. A Biblia ősi aggodalma ez, amely már Izraeltől is megkövetelte
a választást Isten és a pogányok bálványai között. János a levele végén újra
ezt az alapvető választást állítja elénk: választanunk kell Isten és a világ bálványai
között. Konformista világunkban a keresztény ember hivatása az, hogy véglegesen
és mindennap az Úr mellett tegye le voksát.
Előesti imádság
