1Ján
3,11–21 – A halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket
11Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. 12Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S miért ölte meg? Azért, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak. 13Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. 14Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. 15Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne. 16Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.17Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja testvérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? 18Gyermekeim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!
Az istengyermeki bizalom
19Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt meg fog nyugodni a szívünk. 20Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. 21Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez,
Csakis a testvéri szeretet révén
menekülhetünk meg a gyilkos erőszaktól. Káin példája („aki a gonosztól való
volt”) érzékletesen bemutatja a gyilkos erőt, amely az önzésből és a gőgből
születik. A keresztény ember éppen ezért Káin tökéletes ellentéte. Nemcsak hogy
nem „gyűlöli” embertársát, hanem „szeretnie” kell. Jézus azt mondja a hegyi
beszédben: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl,
állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a
törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának
nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a
pokol tüzére.” (Mt 5,21–22.) Jézus tanítványainak életét teljes egészében
Mesterük szeretete irányítja legfőbb vezérelvként: az a szeretet, amely arra
készteti, hogy életét adja másokért. Aki nem szeret, az a sátán csapdájába
esik. A sátán pedig, aki maga a megosztás szelleme, kezdetben csak a közöny
állapotába ringat, hogy aztán fokozatosan a gonosz cinkosává tegyen, ami a
mélységbe taszít. Nincsenek köztes kifejezések a szeretet és a gyűlölet között:
vagy az előbbit választjuk, és szabadok leszünk, vagy az utóbbi rabszolgáivá
válunk. Éppen ez a radikális kibékíthetetlenség vezet oda, hogy a világ
ellenséges a keresztényekkel szemben: a szeretetet erőszakkal akadályozzák
azok, akik távol vannak tőle, és mindenáron ki akarják űzni a világból. Ez
történt Jézussal, és ez történik a tanítványaival ma is, valahányszor tanúságot
tesznek a szeretet parancsáról. A keresztényeket szelídségük a gyűlölet és az –
akár halálos – erőszak céltáblájává teszi. Mégse féljünk. Hiszen aki szereti a
testvéreit, annak már most része van az életben, és a halálnak nincs fölötte
hatalma. A keresztény ember arra kapott meghívást, hogy ne csak szóval, hanem
tetteivel, a legszegényebbek konkrét szolgálatával is tanúbizonyságot tegyen a
szeretetről. Ebben nyilvánul meg az Úr szeretete.
Karácsonyi imádság
