Január 16., szerda

Zsid 2,14–18 – Jézus, az irgalmas főpap

Imádság a szentekkel

14Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, 15és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. 16Mert bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel. (Iz 41,8-9) 17Ezért mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. (Zsolt 22,23) 18Mivel ő maga is elszenvedte a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

Az akkori keresztények számára, akik az üldözések és szenvedések nyomasztó árnyékában éltek, hatalmas vigasztalást jelentett Jézus, az irgalmas főpap. Jézus halála és feltámadása legyőzte a sátán hatalmát, elvette minden erejét. A gonosz ereje nem tudta megsemmisíteni az Úr testvéreinek közösségét. Jézus magára vette testvérei gondját, „Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel” (16). Mégpedig nem a távolból, hanem mindenben hasonlóvá lett testvéreihez, hogy a legmesszebbmenőkig felvállalja őket. Ezért a radikális testvériségért tette meg őt az Atya „irgalmas főpappá”. Az Újszövetség itt alkalmazza először Jézusra ezt a titulust. A levél szerzője azonban nem az emberektől távol álló főpapként írja le, hanem két köteléken, az Atyával való közvetlen fiúi kapcsolaton és az emberekkel való testvéri viszonyon keresztül mutatja be. Ebben az élete árán megváltott, megvásárolt közösségben vált a keresztények és az egész világ irgalmas főpapjává. Azt írja a szerző: „Így, mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek” (18). Pontosan amiatt a testvéri kötelék miatt főpap, amelyet Ábrahám leszármazottaival, azaz a tanítványokkal és az egész emberiséggel vállalt. Az Atyát, a Fiút és a testvérek közösségét összekapcsoló közösségben magának az Egyháznak a misztériuma is felsejlik, az imádkozó közösségé, amely főpapja, Jézus Krisztus révén bebocsátást nyer Isten trónusának színe elé.

Imádság a szentekkel