A Santa
Maria in Trastevere bazilikában imádság a békéért
Imádság
az egyházak egységéért; emlékezzünk meg különösen az anglikán közösség
egyházairól
Zsidók
5,1–10 – Jézus, a főpap
1Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, 3s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.
4Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. 5Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged«. (Zsolt 2,7) 6És ahogy más helyen is mondja:
»Te pap vagy mindörökké
Melkizedek rendje szerint«. (Zsolt 110,4) 7Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.8Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; 9és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, (Iz 45, 17G) 10mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.
(Zsolt 110,4)
4Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. 5Így Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki:
»Fiam vagy te,
ma nemzettelek téged«. (Zsolt 2,7) 6És ahogy más helyen is mondja:
»Te pap vagy mindörökké
Melkizedek rendje szerint«. (Zsolt 110,4) 7Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért.8Bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; 9és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, (Iz 45, 17G) 10mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.
(Zsolt 110,4)
A Zsidóknak írt levél hangsúlyozza,
hogy Jézusnak megvannak mindazok a tulajdonságai, amiket a bibliai hagyomány a
főpap tekintetében előír, vagyis hogy Isten elé álljon, és „ajándékokat és
áldozatokat mutasson be a bűnökért”. A főpap, mivel a népből való, maga is
tudatában van tulajdon gyöngeségének. Ezáltal pedig együtt tud érezni
mindenkivel, és így közbenjárni tud mindenki bűnéért, a sajátját is beleértve.
Jézus esetében azonban más szinten járunk: ő a legfőbb főpap, mert maga Isten
tette azzá. Nem önmagát „emelte főpapi méltóságra”, hanem az emelte, aki így
szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek”. Isten választotta ki, ahogy Áront is.
Hiszen ő minden vallási dimenzió forrása. Jézusban pedig beteljesíti azt a
főpapi szolgálatot, amelyet Áronnal csak útjára indított. Jézus már e földön
ellátta a főpap feladatait, amikor „földi életében hangosan kiáltozva, könnyek
között imádkozott s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól”. A
szerző kiemeli Jézus irántunk való szeretetének teljes mértékben önzetlen,
ingyenes voltát: „Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből
engedelmességet tanult”. A szeretet misztériumának értelme az együttérzés:
azért jött közénk, hogy megmentsen minket. Mint minden főpapot, őt is „az
emberek közül választották… és arra rendelték… hogy az Isten tiszteletében
képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért.” E
misztérium rendkívülisége abban áll, hogy amíg minden más, az emberek közül
választott főpapra a bűn nyomja rá bélyegét, addig Jézust, aki mentes minden
bűntől, maga Isten teszi meg főpapnak, hogy megszabadítson minket a bűntől.
Mégpedig szeretetből. Jézusnak ez a rendkívüli kegyessége tárja ki előttünk továbbra
is az eget.
Imádság a békéért
