Gandhi halálának
emléknapja, akit 1948-ban Újdelhiben gyilkoltak meg; vele együtt emlékezzünk
mindazokra, akik az erőszakmentesség nevében a béke munkásai
Zsid 10,11–18 –
Krisztus áldozatának hatékonysága
11Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; 12ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül, 13arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék. (Zsolt 110,1) 14Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. 15Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt: 16»Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat, (Jer 31,33G) 17és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem«. (Jer 31,34G) 18Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.
A zsidóknak írt levél szerzője
ismét hangsúlyozza, hogy a rituális áldozatoknak nincs hatása az üdvösség
elérésére. Minket is emlékeztet, hogy az üdvösséget nem tetteink vagy a
szertartások szabályainak betartása által szerezzük meg. Soha ne feledkezzünk
meg arról, hogy a keresztény misztérium szerint nem az ember az, aki az
erőfeszítései által feljut Istenhez. Éppen az ellenkezője igaz: Isten jön le a
földre, hogy megváltsa az embert a szolgaságból, amelyben él. Az üdvösség
teljes egészében Isten és a Fiú műve, aki annyira szeretett minket, hogy életét
adta értünk. Azt kéri tőlünk, hogy fogadjuk be ezt a szeretetet, amely olyan
nagy, hogy a keresztig megy, hogy megváltson minket. A keresztről jön az üdvösségünk.
Isten szeretetének csúcspontja mutatkozik meg előttünk benne. Nincs ennél
nagyobb szeretet. Ezért a kereszt az egyetlen üdvösségünk, az a halál
megváltotta a világot. És ezért van, írja a levél, hogy Jézus „örökre helyet
foglalt az Isten jobbján”. Visszhangozza ez Pál apostol Filippieknek írt
levelének himnuszát: „Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott
neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden
térd a mennyben, a földön és az alvilágban.” (Fil 2,8–10.) A levél szerzője
maga is emlékeztet arra, hogy az Úr Jézus a mennyei dicsőség trónjáról várja,
hogy ellenségei zsámolyul boruljanak le lábai elé (Zsolt 110,1). Halálával és
feltámadásával örökre legyőzte a gonoszt és a halált. És az ő emlékezetére
összegyűlt keresztény közösség – különösen az Eucharisztia bemutatásakor,
amikor Krisztus egyetlen áldozatát ünnepli – ezt a győzelmet éli meg. Tudjuk
azonban, hogy még várnunk kell a tökéletességre, amire a meghívásunk szól, de
az út véglegesen eldőlt: aki részesül Krisztus testéből, már elérte az
üdvösséget.
Imádság a
szentekkel
