Imádkozzunk,
hogy béke legyen a világban, és véget érjen minden háború
Szám
6,22–27; Zsolt 67 (66); Gal 4,4–7; Lk 2,16–21
A mai nap liturgiája hihetetlen
gyengédséggel irányítja Máriára figyelmünket, hogy Isten anyjaként ünnepeljük
és tiszteljük. Hét nap telt el karácsony óta, amikor tekintetünk megpihent az
újszülött Gyermeken, és vele együtt mindenkin, aki kicsiny és szegény ezen a
világon. Ma az Egyház annak érzi szükségét, hogy az anyára tekintsen, őt
ünnepelje. Persze fontos megjegyeznünk, hogy nem egyedül áll előttünk: ott van
Jézus a karján. A pásztorok, alighogy megérkeztek Betlehembe, „megtalálták
Máriát, Józsefet és a gyermeket”, írja az evangélium. Olyan szép elképzelni a
gyermek Jézust, immár nem a jászolban, hanem Mária karjában, aki megmutatja
azoknak az egyszerű pásztoroknak, és velük együtt minden korok egyszerű
tanítványainak. A kis Jézust az ölében vagy karjaiban tartó Mária a
megtestesülés misztériumát kifejező legismertebb, leggyengédebb képek egyike.
Máriának, Jézus édesanyjának ikonja ez, de az Egyház képe egyben, sőt minden
hívő emberé, aki szeretettel átöleli és megmutatja az Urat a világnak. Ahogy a
pásztorok, akik a barlangból kilépve, Jézus látványával a szemük előtt és a
szívükben hazafelé menet Istent dicsőítették, így mutassuk meg mi is Jézust a
világnak. Ez a kicsi jelenet magában foglalja a keresztény ember egész életét.
Helyesen mondja Ferenc pápa, hogy a keresztények mindig a kilépés, a kivonulás
állapotában vannak: kilépnek önmagukból, hogy az Úr felé induljanak, majd
kilépnek a barlangból, hogy mindenkinek beszéljenek róla. De talán meg kellene
kérdeznünk magunktól, hogy vannak-e „pásztorok” (nem megfeledkezve arról, hogy
minden hívő testvéreinek pásztora), akik tovább tudják adni másoknak a
Gyermekkel és édesanyjával való találkozás örömét.
Immár hagyomány, hogy az év első
napján az Egyház a békéért imádkozik. Olyan ez, mintha kiterjesztenénk az egész
világra, a népek családjára azt az áldást, amelyet a Számok könyvéből
meghallgattunk: „Fordítsa feléd arcát az Úr, s adjon békét tenéked!” Oly nagy
szükség van rá, hogy az Úr tekintete átölelje a népeket! Sajnos az utóbbi
időben mintha a konfliktusok újraéledésének lennénk tanúi; annál fokozottabban
kell tehát imádkoznunk a békéért. Tudjuk, hogy a béke kitartó erőfeszítést kér
az emberektől, mégis elsősorban odafentről kapott ajándék, a szeretet Lelkének
gyümölcse, aki az emberek szívében munkálkodik. Ennek az évnek a kezdetén
csatlakozzunk mi is az angyalok karácsonyi énekéhez: „Békesség a földön a
jóakaratú embereknek!” Legyen ez a mi imádságunk az új esztendő hajnalán.
Karácsonyi imádság
