Imádság
az egyházak egységéért, különös tekintettel az ortodox egyházakra
Zsid
4,12–16 – Isten szava kétélű kard
12Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.13Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.
Krisztus, az új szövetség igaz és tökéletes főpapja: 4,14-10,18
14Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. 15Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, bűn nélkül. 16Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.
A Zsidókhoz írt levél ma olvasott
szakasza Isten igéjének magasztalásával kezdődik: ez az az alap, amelyen minden
hívő hite alapul. Nem a múlthoz tartozó ige ez, amely megtörtént eseményekről
szól, amelyek az adott történelmi pillanatban véget is értek. Isten igéje
„eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb” – hangsúlyozza a levél írója;
– behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív
gondolatait és érzéseit”. Isten szava folyamatosan működik. Ő a kezdeményező.
És le tud hatolni a lélek mélységeibe, ki tudja fürkészni szívünket, ki tudja
javítani magatartásunkat, világosságként tud ragyogni utunkon. Sokkal jobban
megért minket, mint mi magunk. Ezért kapunk mindannyian meghívást arra, hogy
hagyatkozzunk Isten szavára, ha meg akarjuk ismerni szívünk mélységeit és meg
akarjuk érteni érzéseit, hogy minket is azok töltsenek el. Pál apostol az
efezusi vénekhez szóló beszédének végén, az ige erejének tudatában ezt mondta:
„Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma
van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös
örökséget.” (ApCsel 20,32.) A Szentírásban ugyanis maga Isten szól
gyermekeihez, mégpedig úgy, hogy mindenki megértse. Ezért folytatja így a
Zsidókhoz írt levél szerzője: „Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte
rejtve; minden föl van fedve és nyitva van azelőtt, akinek számadással
tartozunk”. Ezért kell nagy bizalommal lennünk Isten iránt, hiszen „olyan
kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken”. A szöveg már korábban is ezzel a
címmel illette Jézust (2,17), most tovább magyarázza. Jézus azért ért meg
minket nagyon jól, mert „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a
bűntől azonban ment maradt”. Nem vet meg minket, hiszen saját testében ismerte
meg gyöngeségünket, mondhatni belülről ismeri. És azért jött, hogy
megszabadítson az esendőségtől: pontosan tudja, hogyan szabadíthat meg minket.
Ezért „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához”, mert ott nemcsak
meghallgatást találunk, de segítséget kapunk, és megszabadulunk.
Előesti imádság
