Január 2., szerda

Nagy Szent Vazulnak (330–379) Cezárea püspökének, a keleti szerzetesség atyjának, és Nazianzi Szent Gergely (330–389) egyháztanítónak, konstantinápolyi pátriárkának az emléknapja

1Ján 2,22–28 – Amit hallottatok, maradjon meg bennetek

Karácsonyi imádság

22Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. 23Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé.
24Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. 25Ez az ígéret, amelyet ő ígért nekünk: az örök élet.26Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félrevezetnek titeket. 27A kenet, amelyet tőle nyertetek, megvan bennetek, és bennetek is marad, így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Amire az ő kenete tanít titeket, az igaz és nem hazugság. Amint ő tanított titeket, maradjatok őbenne!

28Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön.

János apostol lelki szemei előtt egyrészt a hamis próféták jelennek meg, akik megkísérlik megosztani a közösséget; másrészt látja a híveket, akiknek nem kell félniük, mert olyan belső védelmük van, ami megóvja őket a tévedéstől. Ez a belső erő a kenet, amelyben részesültek, a Szentlélek jele, aki ott munkálkodik a hívők szívében. Ezért írja az apostol, hogy „ez igaz, nem hazugság”. A tanítványokhoz intézett búcsúbeszédében Jézus megmondta nekik: „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). „Megmaradni a kenetben” ezért annyi, mint megmaradni a tanítványok közösségének evangéliumi szívében, vagyis hűnek maradni Isten szavához, amit kezdettől fogva kaptunk, és amely új életre szült bennünket. Figyelemre méltó, hogy a „megmarad” ige hatszor fordul elő ebben a néhány sorban. Mintha azt akarná kiemelni az apostol, mennyire értékes hűnek maradni a kapott kenethez és a közösséghez, mely arra hivatott, hogy élje meg az előbbit, és tegyen róla tanúságot a világ előtt. Az üdvösség elsősorban nem a végrehajtott cselekedetektől függ, hanem attól, hogy kitartunk-e Isten szavában, amely új életre teremtett bennünket és a közösségben, amely befogadott. Ennek a megmaradásnak minden bizonnyal van konkrét fizikai értelme is, hiszen nehéz szeretni egymást találkozások nélkül; de elsősorban belső, lelki eseményről van szó, ami a meghallgatás, az engedelmesség, az imádság, a testvériesség, a feladatvállalás és a nagylelkű szolgálat gyümölcse. Aki lélekben, azaz értelmével, szívével és testével, az evangéliumnak való engedelmességgel megmarad a közösségben, az Istenben marad meg. Ebben áll az örök élet, amely soha véget nem ér.

Karácsonyi imádság