1Ján
5,5–13 – A hit: tanúságtétel Istenről
5Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 6Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik, ugyanis a Lélek igazság. 7Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: 8a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy.
9Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. 10Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza Isten tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban, amelyet Isten tett az ő Fiáról. 11A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez az élet az ő Fiában van. 12Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magáénak Isten Fiát, annak nincs élete.
13Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében, örök életetek van.
Közvetlen kapcsolat
van a hit, a szeretet és az evangélium megtartása között. A keresztények pedig
– Jézus példájára – ezzel a szeretettel győzik le a világban jelen lévő
gonoszt. János megjegyzi, hogy Jézus szeretetét a víz és a vér tárta fel,
vagyis feltárult onnantól, hogy a Jordánban megkeresztelkedett, egészen a
kereszthaláláig. A szeretetnek ezt a misztériumát a Szentlélek mutatta meg,
akinek a működése az Egyház részesévé tesz minket, megízlelteti velünk az
Írásokat, a szent liturgiát ünneplő néppé tesz, amely szeret mindenkit, és
különösen a legszegényebbeket. A Szentlélek magának Jézusnak a szeretetével
tölt el minket, amely képessé tesz a szeretetre. Az apostol pedig – mintha csak
a keresztényeket akarná megnyugtatni az evangéliumi szeretet szépsége felől, fölidézi,
hogy Isten parancsai nem nehezek, nem roppantják meg az életet. Éppen
ellenkezőleg: megszabadítanak az önszeretet szolgaságából, a világ divatjainak
rabságából. Jézus szavai jutnak eszünkbe, amikor így fordult az őt követő
sokasághoz: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet
hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok
tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek
nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,28–30.) János a levelével
mintha Jézus e szavait visszhangozná, és figyelmeztet, nem azért kaptuk az
evangéliumot, hogy teherként nehezedjen életünkre, hanem hogy megszabadítsa azt
a gonosz ösztönös cselekedeteitől és segítsen, hogy már most teljes életet
éljünk a föltámadt Jézussal. János kitartóan hangsúlyozza, hogy aki „a Fiúban
van”, annak már örök élete van, azaz már részesül abban a teljes életben, amely
Istentől ered, és amely a maga teljességében Jézusban nyilvánult meg.
A Szent Kereszt
imádsága
