A
Gergely-naptárt követő ortodox egyházak Urunk Jordánban történt
megkeresztelkedését és a világban való megjelenését (epifánia) ünneplik
Iz
60,1–6; Zsolt 72 (71); Ef 3,2–3.5–6; Mt 2,1–12
Karácsony éjjelén Jézus az Izrael
legmegvetettebbjei közé tartozó pásztoroknak nyilatkoztatta ki magát; ők voltak
az elsők, akik egy kis melegséget vittek a hideg betlehemi istállóba. Most
bölcsek érkeznek a távoli napkeletről, és ők is megláthatják a gyermeket. A
pásztorok és a napkeleti bölcsek egymástól nagyon különböző emberek, mégis van
valami, ami közös történetükben: az ég. A pásztorok nem azért indultak el, mert
jók voltak, hanem mert amikor önmagukról az égre emelték tekintetüket,
meglátták az angyalokat, meghallgatták szavukat, és engedelmeskedtek nekik.
Ugyanígy a napkeleti bölcsek: egy új, igazságosabb világot vártak, és amikor
tekintetüket az égre emelték, megláttak egy csillagot.
A napkeleti bölcsek annak újbóli
fölfedezésére buzdítanak, hogy milyen öröm a csillagtól függeni. Ez a csillag
pedig az evangélium, az Úr igéje: „Szavad… világosság az utamon” – énekli a
zsoltáros (119,105). Ez a világosság vezet el minket a Gyermekhez. Ha nem
hallgatjuk, nem olvassuk az evangéliumot, nem elmélkedünk róla, nem igyekszünk
tettekre váltani, akkor nem tudunk találkozni Jézussal. A napkeleti bölcsek a
csillagot követve eljutottak Jézushoz. Belépve „meglátták a gyermeket anyjával,
Máriával. Leborultak, és hódoltak neki”. Valószínűleg életükben először
borultak le valaki előtt. Most, hogy már képesek voltak tovább látni
önmaguknál, felismerték a gyermekben az Üdvözítőt. Szívük mélyéről fakadt ez az
őszinte gesztus. Máriával, Józseffel és a pásztorokkal együtt ők is
megértették, hogy az üdvösség – akkor és most egyaránt – abban áll, hogy
befogadjuk szívünkbe ezt a gyenge és védtelen Gyermeket. S vele együtt ma is
minden elesett és védtelen embert.
Egészen más volt Heródesnek és
Jeruzsálem lakóinak a válasza. A Gyermek hírére – a napkeleti bölcsekkel és a
pásztorokkal ellentétben – nem töltötte el őket öröm, éppen ellenkezőleg, mind
zavarba jöttek, Heródes pedig egészen odáig jutott, hogy elhatározza Jézus
halálát. Most a bölcsek mentik meg a Gyermeket, ők ragadják ki Heródes
kegyetlen karmai közül. Más úton tértek vissza hazájukba, ahogy az evangélista
írja. Hiszen amikor az ember az Úrral találkozik, és befogadja szívébe, többé
már nem olyan, mint azelőtt, és nem járhat többé a megszokott útjain.
Megváltoztatja életét, és ezzel együtt magatartását is. A bölcsek ma mellettünk
állnak, sőt egy kicsit előttünk, hogy segítsenek fölemelni a tekintetünket
önmagunkról a csillagra. Előttünk járnak, hogy vezessenek a világ oly sok
jászla felé, ahol a kicsinyek és elesettek fekszenek. Boldogok vagyunk, ha a
pásztorokkal és a bölcsekkel együtt mi is útra kelünk a Gyermek felé, és
szeretettel gondjainkba vesszük. Valójában ő az, aki gondunkat viseli.
Karácsonyi imádság
