Január 10., csütörtök

1Ján 4,19–5,4 – Aki Istent szereti, szereti testvérét is

Imádság az egyházért

19Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket. 20Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

1Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. 2Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. 3Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. 4Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk.

Amikor az apostol merészen kijelenti, hogy a keresztények szeretete tökéletes, azzal az evangéliumi szeretet eredetére mutat rá, hiszen az nem ember műve, hanem magának Istennek a szeretete, amely a hívőt elválaszthatatlanul Istenhez és testvéreihez köti. A keresztény szeretet az Isten és a testvérek közötti kapcsolat körforgását valósítja meg, amely abban gyökerezik, hogy Isten bennünk „marad”. Példaként pedig maga Jézus szolgál: „ahogy ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon”. Ez Pál kijelentésére emlékeztet: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”. A keresztények tökéletes szeretete azonban nem az ember saját műve: ajándék, a magasból, amelyet nem láncolhat le és nem szomoríthat meg, hanem hagynia kell, hogy szabadító erejében kifejtse hatását. Az apostol újra elismétli, hogy mi azért tudunk szeretni, mert Isten előbb szeretett minket. És ahogy a Biblia minden lapjából egyértelműen kitűnik, ez a szeretet nem valamiféle elvont dolog vagy üres szólam; éppen ellenkezőleg: mindig megvalósul, amikor szeretjük az embereket, mégpedig a legelesettebbektől kezdve. Ha tehát Isten szeretete ilyen, abból az következik: nem állíthatjuk, hogy szeretjük Istent, ha ugyanakkor nem szeretjük a testvéreinket. Aki ezt állítja, hazudik. Az apostol egyértelműen fogalmaz: „aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát”. Isten szeretete bizony elválaszthatatlan az emberek iránti szeretettől. Az egész Szentírást áthatja ez a meggyőződés, amely Jézusban éri el csúcspontját és kiteljesedését: nemcsak azokat kell szeretnünk, akik minket szeretnek, hanem még az ellenségeinket is. Akkor válik szeretetünk tökéletessé.

Imádság az Egyházért