Zsid 1,1–6 – Isten Fia kiválóbb,
mint az angyalok
1Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által,
A Fiú, mint az isteni ígéret beteljesedése: 1,1-4,13
2ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette,
3s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban. (Zsolt 110,1
)4Annyival kiválóbb lett az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged«?? És ismét: »Én Atyja leszek,
ő pedig a fiam lesz«? (Zsolt 2,7;2 Sám 7,14) 6Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:
»És hódol előtte Isten minden angyala!« (MTörv 32,43G)
5Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:
»Fiam vagy te,
a mai napon nemzettelek téged«?? És ismét: »Én Atyja leszek,
ő pedig a fiam lesz«? (Zsolt 2,7;2 Sám 7,14) 6Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:
»És hódol előtte Isten minden angyala!« (MTörv 32,43G)
A
Zsidóknak írt levél Isten végső megnyilatkozásaként beszél a Fiúról, akit a
hívőknek hallgatniuk és követniük kell. Az Ószövetségből vett hét idézet
sorával mutatja be, hogy a Fiú beteljesített minden jövendölést. A szerző Jézus
megdicsőüléséről ír himnuszt, amelyben szimbolikus módon, a keleti uralkodók
trónra lépésének képeivel írja le, mi történt a mennyekben, ahol Jézus a
történelem és a világmindenség Uraként foglalta el trónusát. Ez a szertartás –
amely valóságos liturgia – azzal kezdődik, hogy az Atyaisten fiává fogadja az
új királyt: „A fiam vagy, ma szültelek” – mondja. Majd a mennyei udvarnak
jelenti ki: „Én atyja leszek, ő meg a fiam”. Az új király fogadása után pedig
felszólítja az ország nagyjait (az angyalokat), hogy boruljanak le a trónra
emelt új király előtt: „Imádja őt Isten minden angyala”. Végezetül pedig, a
királyi pálca átadásával, a felkenéssel és a trónra lépéssel Krisztusra ruházza
a királyi hatalmat. Ez a királyság immár örökre szól, ugyanakkor mégis magára
Istenre vár, hogy kiteljesítse azt az ellenség fölötti végleges győzelemmel,
ahogy a zsoltáros hirdeti: „Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem
zsámolyul minden ellenségedet”. A levél szerzője sürgető feladatnak érzi, hogy
emlékeztesse a gonosz erői által megpróbált és Isten győzelmében már-már kételkedő
keresztény közösséget Jézus erejére, aki már legyőzte a gonoszt és a halált.
Imádság
a szegényekért
