Imádság
az egyházak egységéért; emlékezzünk meg különösen az ősi keleti egyházakról
(szír-ortodox, kopt, örmény, etióp, malabári szír) és az asszír egyházról
Iz
62,1–5; Zsolt 96 (95); 1Kor 12,4–11; Jn 2,1–12
A kánai menyegző evangéliumi
története talán a legismertebbek közé tartozik. Mindannyian emlékszünk Jézus
anyjára: ő az egyetlen, aki észreveszi, hogy fogytán a bor. Nem önmagával vagy
külsejével foglalkozik: tekintete és szíve azt fürkészi, arra van gondja, hogy
mindenki boldog legyen, és az ünnepet semmi ne zavarja meg. A fiatalok iránti
aggodalma készteti arra, hogy Jézushoz forduljon, és segítségét kérje: „Nincs
több boruk”. Mária a sajátjának érezte az ünnepet, sajátjának érezte az ifjú
házasok örömét. Kánában megmutatja a szolgáknak, hogy mi a teendőjük: „Tegyetek
meg mindent, amit csak mond!” Ez az evangélium hallgatásának egyszerű útja,
amelyen nekünk is járnunk kell, az utolsó óra tanítványainak. Mindannyiunkat
erre az útra hív. Az a keresztény, aki az evangéliumnak engedelmeskedik, ahogy
azok a szolgák tették. Az Egyház pedig Máriát követve egyre csak erre buzdít:
„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Az evangélium iránti engedelmességgel
veszik kezdetüket az Úr csodajelei, csodái az emberek között.
A szolgák különleges parancsot
kapnak Jézustól: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Egyszerű feladat,
olyannyira, hogy az ember szinte nem is akarja teljesíteni: mi közük a
vizeskorsóknak az elfogyott borhoz? Nem értik teljesen Jézus szavainak az
értelmét, de engedelmeskednek neki. Velünk is gyakran megesik, hogy nem értjük
pontosan az evangéliumi szavak értelmét. De az a fontos, hogy engedelmeskedjünk
az Úrnak. A csodát ő viszi végbe. Miután megtöltötték a hat kőkorsót, Jézus azt
mondja a szolgáknak, hogy merítsenek belőle, és vigyék oda a násznagynak. Ez a
parancs is furcsának tűnik, de a szolgák most is engedelmeskednek. És az ünnep
meg van mentve. Sőt, talán még emelkedik is a fénye, ahogy a násznagy maga is
elismeri: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak,
akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg
csodajeleit Jézus a galileai Kánában – jegyzi meg az evangélista. Ha pedig a
kánai menyegzőt – amelyet „harmadnap” tartottak – a vasárnaphoz hasonlítjuk, az
Eucharisztia napjához, akkor a hat kőkorsót is párhuzamba állíthatjuk a hét hat
napjával. Az Egyház arra bíztat, hogy töltsük meg őket az evangélium igéjével,
így napjaink Isten igéjének fényében édességgel telnek el, és több gyümölcsöt
hoznak. Kána pedig valóban jelképezheti a vasárnap megünneplését az ige és az
Eucharisztia ajándékával: ez az a jó bor, amelyet megőrizhetünk az egész hétre.
Imádság az Úr napján
