1Ján
4,7–10 – Isten: szeretet
7Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. 8Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. 9Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. 10Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért.
János ismét arra buzdít minket:
szeressük egymást. Ebben a néhány versben háromszor is elismétli, és meg is
indokolja: mert „a szeretet Istentől van”. Valóban, „mindenki, aki szeret,
Istentől való, és ismeri Istent”. Ezzel ellentétben, „aki nem szeret, nem
ismeri az Istent”. És János – a Bibliában sehol máshol nem használt
kijelentéssel – Isten misztériumát határozza meg: „mert az Isten szeretet”.
Szent Ágoston így kommentálja ezt: „Ha mást nem írtak volna ebben a levélben
vagy az egész Szentírásban a szeretet dicséretére, és mi a Szentlélek ajkáról
csak ezt a mondatot hallottuk volna: »Isten a szeretet«, már nem kellene tovább
keresnünk.” Ez nem elvont kijelentés, bármilyen mély értelmű is. Jánosnál ez a
megállapítás annak felismeréséből ered, ahogy Isten az emberek történelmében
működik, amely Jézus Krisztusban csúcsosodik ki. János tehát azzal, hogy
kijelenti, „Isten a szeretet”, összefoglalja mindazt, amit a teljes üdvtörténet
tanúsít: vagyis hogy Isten kiválaszt, megbocsát, az árulások ellenére is hű
marad népéhez. Jézus Krisztusban pedig ez a szeretet elmegy a legvégsőkig, a
legvégső határokig: tulajdon életét adja oda az emberek üdvösségéért. Ezért
János még egyszer kijelenti: „Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy
Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk.” Hogyan
lehetséges akkor, hogy nem értjük szenvedélyes érvelését, amelynek célja, hogy
meggyőzze a hívők szívét és értelmét? Azt írja János apostol: „ha Isten így
szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást”. János arról a szeretetről
beszél, amit ő Jézusban megtapasztalt. Ezt a szeretetet csak azért tudjuk
megérteni, mert Isten maga nyilatkoztatta ki. János ezért hangsúlyozza
kitartóan a tanítványoknak: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük
Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért
engesztelésül”. A szeretet, amely a tanítványok szívében él, nem romantikus
érzelem, hanem magának Istennek a szeretete; akiben pedig nincs szeretet, az
eltávolodik Istentől, nem ismeri őt, mivel Isten: szeretet. Aki viszont
befogadja, Istennel marad, és már most bensőségesen ismeri őt lelkében.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
