1Ján
2,29–3,6 – Isten gyermekei vagyunk
29Ha tudjátok, hogy ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazat cselekszik, tőle született.
1Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. 3Mindaz, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent. 4Mindaz, aki bűnt cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság. 5És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. 6Mindaz, aki benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt.
János a tanítványokhoz fordul, és
arra buzdítja őket, hogy tetteik igazak legyenek, vagyis maradjanak meg Isten
szeretetében. Isten igazságossága a szeretet, mert Isten szeretet. Az apostol
nyugodtan állíthatja, hogy „mindaz, aki igazat cselekszik, tőle született”. A
szeretet (az agapé) a keresztény élet
lényege, mert ez magának Istennek a lényege. Aki szeretetben él, Istentől
származik, Isten gyermeke. A negyedik evangéliumban ezt olvassuk: „Azoknak,
akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik
hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi
akaratából, hanem Istenből születtek” (Jn 1,12–13). A hívők akkor Isten
gyermekei nem csak szavakban, hanem valóságosan is, ha Jézushoz, az egyszülött
Fiúhoz kötik életüket, és megmaradnak e kötelékben. János jól tudja, hogy
ezekkel a sorokkal Isten titkának szívéhez érkezett, és arra bátorít, hogy
szemléljük ennek lényegét: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az
Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk!” Isten szeretete,
aki megvált minket a bűntől és a haláltól, a keresztényeket a világ mentalitása
számára érthetetlenné teszi. Az evangéliumnak ugyanis van egy olyan,
kitörölhetetlen dimenziója, amely teljesen idegen a világban uralkodó
szemlélettől, és amely a tanítványoktól hősies tanúságtételt kíván. Az Egyház
történetében mindig voltak olyan keresztények, akik hősies fokon, vérük ontása
árán is gyakorolták a szeretetet. Ám eljön az idő, amikor a szeretet győzelme
mindenki előtt nyilvánvalóvá válik, mindeneken felülkerekedik, és a
keresztények – akik ma még csak tükör által, homályosan látnak – színről színre
látják majd Uruk arcát, amint Pál apostol írja a korinthusiaknak (1Kor 13,12).
Karácsonyi imádság
