A
csodatévő Fekete Krisztus ünnepe (Esquipulas, Guatemala) – Közép-Amerikában
mindenütt tisztelet övezi
Zsid
2,5–12 – A megváltást Krisztus vitte végbe, nem az angyalok
5Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. 6Az egyik helyen valaki tanúságot tett erről:
»Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
s az ember fia, hogy meglátogatod?
7Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál;
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
8és mindent a lábai alá vetettél«.. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. (Zsolt 8,5-7) 9Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.
(Zsolt 8,5-7G) 10Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre. 11Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12amikor így szól:
»Hirdetem nevedet testvéreimnek;
a közösségben dicsérni foglak téged«. (Zsolt 22,23)
»Mi az ember, hogy megemlékezel róla,
s az ember fia, hogy meglátogatod?
7Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál;
dicsőséggel és tisztelettel koronáztad,
8és mindent a lábai alá vetettél«.. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. (Zsolt 8,5-7) 9Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.
(Zsolt 8,5-7G) 10Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre. 11Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, 12amikor így szól:
»Hirdetem nevedet testvéreimnek;
a közösségben dicsérni foglak téged«. (Zsolt 22,23)
„Mi az ember, hogy megemlékezzél
róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?” – a 8. zsoltár e sorait idézve
a Zsidókhoz írt levél szerzője Isten rendkívüli szeretetére akarja emlékeztetni
a hívőket. Azért ugyanis, hogy az embereket megmentse a gonosz és a halál
szolgaságából, Isten nem marad meg ott, hogy a magasból figyelje őket, hanem
tulajdon Fiát küldi el, hogy viselje gondjukat és üdvözítse őket. Az Úr
szemében az emberiség nem jelentéktelen dolog, hanem szeretetének tárgya. Ez a
határtalan szeretet késztette arra az Urat, hogy elküldje Fiát a földre, hogy
elvezesse az embereket az üdvösségre (10). A Fiú pedig a maga részéről az
emberiség legmélyére szállt le – annak a szakadéknak a mélyére, amelybe az
emberek hagyták magukat aláhullani – hogy egybegyűjtse valamennyiüket, és
biztonságos helyre vezesse őket. Így lett Jézus a fő, aki elvezeti az embereket
az üdvösségre (10), igaz „testvér”, aki nem tűr semmiféle távolságot. A
Magasságbeli Fia volt, mégsem szégyellt minket, bűneinket, szegénységünket. Ez
a kijelentés el kell hogy gondolkoztasson: micsoda szeretettel van irántunk
Isten! Ez a szeretet messze meghaladja bűnünket, tőle való távolságunkat. Az
emberi ész el sem tudja képzelni ezt a szeretetet. Ezt a feladatot vállalta
Jézus, a Fiú. És biztosítja a mennyei Atyát: „Hirdetni foglak testvéreimnek,
zengem dicséreted az egybegyűltek előtt” (12). Húsvét napján ezt mondja az
asszonyoknak, akikkel kora reggel a sírnál találkozik: „Menjetek, vigyétek
hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak”
(Mt 28,10).
Imádság az Úr anyjával, Máriával
